Megfogadtam, hogy elvből nem nézek meg egy filmet sem, amiben Paris Hilton játszik, hiszen az eddigi „munkássága” híréből azt vettem le, hogy ami az ő nevével van fémjelezve, jó már nem lehet. Egyik nap megfeledkezhettem erről az alapigazságról, és unalmamban úgy döntöttem, egye fene, adok ennek a filmnek egy esélyt. Nem kellett volna. Nagyon nem.

A film végtelenül sablonosan indul; egy csapat fiatal elfárad útközben, be is esteledik, úgyhogy gondolják, tábort vernek az erőben, és majd másnap korán folytatják az útjukat. Tábortüzet gyújtanak, sörözgetnek, az egyik srác pedig előveszi a kameráját, amivel szépen mindenkit lefilmez. Nagyszerűen elvannak, amikor is befordul egy kocsi, erős fényszórókkal, és… nos… ott áll. Főhőseinknek természetesen nem az jut először eszükbe, ami egy normális embernek jutna (odamenni, és megkérdezni, hogy mit szeretne az illető), hanem üvöltöznek egy sort, majd egy üveggel beverik a kocsi egyik lámpáját, ami erre elhajt. A nagy ijedtségre isznak még egy kis sört, majd nyugovóra térnek. Az este folyamán látszik, hogy valaki kamerázza egyik csajt, ahogy alszik, aki erre felkel, körbenéz, de nem talál semmi érdekeset, úgyhogy a pasija unszolására visszamegy aludni.

Másnap a kamerás pasi keresi a gépét, merthogy valahol elvesztette- innen már tudni lehet, hogy valaki bizony járt ott az este. Hirtelen feltámad a szél, és mindenki dögszagot érez. Amíg a fiúk a kocsit szerelik (mert igen, természetesen elromlott, mi több, valaki elrontotta az éjszaka közepén), a két lány elindul a szag irányába, majd hirtelen az egyikük legurul egy lejtőn, és belecsobban valami nem túl guszta masszába, amiből állat(?)tetemek állnak ki. Amikor sikerül innen kiszabadítaniuk, egy, ha lehet, még a trutymónál is bizalomgerjesztőbb pasi érkezik egy szarvas tetemével, amit aztán be is vág a többi közé, majd kis beszélgetés után felajánlja főhőseinknek, hogy elviszi őket a legközelebbi benzinkúthoz- és természetesen ketten vele is tartanak, mert persze a másik, épen maradt kocsival menni túl unalmas lenne. Ami ezután következik, elég kiszámítható- fogságba esnek a városkában, amiről hamarosan kiderül, hogy kevesebb ember él benne, mint amennyit ők első ránézésre gondolnának, és természetesen viszontlátják a betört lámpájú kocsi tulajdonosát, aki a torzszülött testvérével karöltve nem túl hétköznapi módon szeretne véget vetni az életüknek…

Ez a film nagyszerű példája annak, hogy egy jó alapötlet (ami egyébként remake révén nem igazán mondható a film érdemének) távolról sem elég egy jó filmhez. Persze van benne pár említésre méltó mozzanat, jelenet, de ezeket mind tönkreteszi az a logikátlanság, ami a szereplők szinte minden cselekedetében jelen van. A színészi játék is elég silány- senki sem nyújt Oscar-díjas alakítást, de láttunk már rosszabbat is. Az eredeti filmhez ugyan (eddig még) nem volt szerencsém, de meglátásom szerint ennél csak jobb lehet.

(Azért megemlíteném az utolsó jelenet kivitelezésének megkérdőjelezhetetlen minőségét- amikor távolit mutatnak arról, hogyan esik szét a ház, na az igazán bájos. :))

Értékelésem: 2/10

Bloodless