” A Hungarovideo bemutatja A fészek című fantasztikus horror-komédiát.” Higgyétek el nekem, a beharangozás ellenére ez egy kőkemény ’80-as évekbeli bogárhorror, halálosan komoly hangvétellel.

Helyszínünk egy bájos turistamágnes sziget New Englandben, akárcsak a hasonló természeti katasztrófa sújtotta filmekben. Azért embertömeget ne várjunk, a kis költségvetésnek köszönhetően csak a lehető legszükségesebb szereplők jelennek meg a képernyőn. Már az elején kiderül, hogy nagy hagyománya van a faluban a pestis elleni küzdelemnek, a probléma gyökerét is ebben találjuk. A polgármester ugyanis beinvesztált egy genetikai kutatásba, ami balul ütött ki, és csak egy elhagyott gyárépületet hagyott maga után.

Ennek a zöldterületén talál főszereplőnk, a helyi seriff egy csontig lerágott tetemet. Hegyi oroszlánra gyanakszik, pedig sokkal inkább a lába elé kellene néznie. Ekkor már a helyi rovarirtó túlórában vívja a szélmalomharcot a mindent ellepő bogarak ellen. A magyar fordítás végig poloskákat emleget, pedig ezek igazi mutáns vércsótányok. A polgármester meghívására a gyár régi genetikusa is visszatér nyomozni, aki méltón képviseli az őrült tudós karaktert. Közben egyre több áldozatot kóstolgatnak az apró gyilkosok, és egy sablonos szerelmi szál is képbe kerül. Az egyetlen talán tényleg komikusnak szánt jelenetben a büfés néni brilliáns konyhai procedúrák közben irtja a rovarokat, olyan specialitásokat tálalva, mint mondjuk a csótányturmix.

Mire kitalálják, hogy hol van az anyaállat fészke, és mennyi permetezőszerrel irthatják ki, addigra elszabadul a pokol, az áram elmegy, az evakuáció lehetetlenné válik. Pedig ha nem villog a világítótorony, akkor az emberekre is halálos permetezés vár a szigeten. Arról nem is beszélve, hogy tovább mutálódnak a kis sunyik, és egy igazi csótány-macska hibrid támad hőseinkre. Azt hiszitek, ez a csúcspont? Hamarosan a polgármesterből is kikel egy csótányember, bazi nagy csáprágókkal és nagyon éhesen. Nem, ez még mindig nem minden. A bogárkirálynő közben az összes emberi áldozat koponyáját (és DNS-ét gondolom) magába építette, a végjátéknak így olyan hatása van, mintha egy hétfejű sárkánnyal küzdenének. Szerelmespárunknak sikerül felrobbantani a fészket, a világítótorony is beindul, az őrült dokinőt pedig szeretett “gyermekei” végzik ki. Minden jó, ha jó a vége, kivéve ha nem pusztult el minden vegyszer rezisztens példány…

Még 10 éves korom körül láttam egy erre kísértetiesen emlékeztető horrort a tv-ben, amit azóta is keresek. Nagyon reméltem, hogy A fészekben megtalálom, de a csalódottságomon enyhített azért ez a színtiszta ’80-as évek romantika. Pontosan annyit nyújt, amennyit várunk tőle. Szerencsére a statiszták helyett a szörnybábukba invesztálták inkább a pénzt, így minden nevetségességük ellenére egész jók. A színészi játék az akkori sztenderdnek megfelelő (kicsit béna, de elmegy). Aki nem szereti ezt a retro hangulatot, ne nézze, de aki igen annak mindenképpen érdemes leülni elé.

értékelés: 8/10

DeerWoman