George A. Romero neve hallatán mindenkinek egyből az “…of the Dead” sorozat ugrik be, azon belül is leginkább az Élőhalottak éjszakája, és a Holtak Hajnala. Mindkettő (sőt, a harmadik rész is) kiemelkedően jó, viszont kevesebben ismerik már Romero utolsó két filmjét az …of the Dead sorozatból. Vessünk egy pillantást a legutolsó, 2009-es installációra.
A Survival of the Dead ott folytatódik, ahol a szériában az ötödik, tehát a Diary of the Dead (Holtak naplója, 2007) befejeződött. Erre még utalás is történik. Egy katonákból álló osztag a szereplőink, akik feladják szolgálatukat, és a maguk útját járják a lassan káoszba, és zombikba fulladó világban. A felkelő halottakkal szemben telejsen érdektelenek, csak mennek az orruk után, mindaddig, ameddig bele nem botlanak egy srácba, majd egy öreg ír fazonba egy kikötőnél, és el nem hajóznak egy kis szigetre, amit elvileg nem ért el a kór. De persze, ha ez így lenne, nem is lenne történet, és hőseink az idillikus szigeten is folytatják túlélésért folytatott harcukat. Mi meg megtudjuk, hogy az öreg eredetileg a szigetről származott, ahonnan száműzték, mert a helyi mégnagyobb írrel szokás szerint összevesztek azon, hogy a sétáló hullákat ki kell-e írtani, vagy nem.
Hááááát, hogy is fogalmazzak.. Bevallom, kicsit nehezen szántam rá magam e film ismertetésére, mivel nem könnyű értékelni. Viszont mégiscsak Romero-ról van szó, és a Survival of the Dead több szempontból remek is, de valahol mégis elvérzik. Ez a film lényegében nem más, mint egy igazi, klasszikus western átültetve egy zombis témába. A két család időtlen idők óta folytatott viszálya a központi elem. Mint minden Romero filmben, a dialógusok helytállóak, hitelesen hangzanak életszerű karakterek szájából. A színészi munka is teljesen jó, de mégis van valami, ami mindezt lehúzza: a hangulat. Nem tudom, hogy a zene hiánya okozza-e, vagy a szokatlan környezet, de az egész film melankolikus és lassú. Az embernek sokszor olyan érzése van, mintha a Hallmark csatornán nézne egy Farm, ahol élünk típusú filmet. Ami viszont nagyon poén, azok maguk a zombik. Ne várjunk a Day of the Dead-hez hasonló kegyetlen marcangolást, hanem helyette kapunk mindenféle kreatív zombigyilkolási tippeket (kedvencem pl. a poroltóval fejszétrobbantós zombiölés). Ezek a cseppet sem ijesztő, sőt nevettető hullairtások viszont pont beleillenek ebbe a borongós melankóliába.
Pár sorral feljebb volt merszem ezt a filmet egy Hallmark filmmel egy napon emlegetni, de egyvalamit tudnunk kell. Romero 70 éves, és képes volt úgy megírni, leforgatni egy újabb “…of the dead” filmet, hogy belevágott egy teljesen más, tőle és amúgy minden zombis filmtől szokatlan alkotásba. Keressünk még valakit, aki ennyi siker, hírnév, és megöregedés után is képes, sőt mer magán és a műfajon újítani. Ezért viszont le a kalappal előtte. Szerintem.
értékelés: 6.5/10
levyathan
Remek cikk, csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy az elején Romero utolsó két filméről beszélsz – az ezt megelőzőekre gondoltál? Mert a modern “* of the Dead” sorozat ha jól tudom úgy néz ki, hogy: Land of – Diary of – Survival of
Amit Romeroról írtál, tényleg igaz, szép teljesítmény tőle, hogy még mindig nem hagyta ott a zombis műfajt, az viszont már kevésbé szép, hogy gyakorlatilag minden újabb filmje egyre alacsonyabb értékeléseket kap a “szaksajtótól”
az uccsó két filmje alatt a Diary of the dead-et és ezt értettem. A Land 2005, diary 2007, survival 2009. Amúgy tényleg rendszerint lehúzzák, de rengeteg interjút olvastam, hallottam tőle, és túlzottan nem zavarja, sosem volt a hollywoodi ember. A land of the dead volt a legköltségesebb filmje, az egyetlen, amibe némiképp beleszólt hollywood. Az összes többi fügetlen filmcégek. Örül, hogy alkothat, és úgyis megvan a közönsége akik szeretik, magasról lesz*rja a nagyokat:)
Lehet nem ártana több rendező ilyen hozzáállással… a minőség biztos csak emelkedne a mostanihoz képest.