Talán nincs is még egy olyan film, ami közel 90 éves kora ellenére is képes félelemet és borzongást kiváltani az emberből. A német expresszionizmus, ami ezekben az években élte virágkorát, egyik tökéletes példáját tekinthetjük meg egy, a maga idejéhez képest eléggé nyers és brutális filmben. A Max Shreck által alakított vámpír immár kultikus ikon lett, a horror, valamint általában a filmkészítés történelmének egyik legjobban felismerhető alakja.
Történetünk nem más, mint a Bram Stroker által írt Drakula sztori, gondosan ügyelve a hasonló, ámbár mégis más nevek, más setting használatára. Thomas Hutter ingatlanügynök Erdélybe utazik, hogy üzletet kössön Orlok gróffal, aki Németországba költözne. A környékbeli parasztok már figyelmeztették Huttert, hogy ne menjen a gróf közelébe, de ő mit sem törődött ezzel. A gróf és az ingatlanügynök vacsorája alatt Hutter sikeresen belevág saját kezébe kenyérszeletelés közben. A vért meglátva a gróf már alig tudja türtőztetni magát. Nem is fogja sokáig bírni, mivel másnap reggel Hutter lát a nyakán egy harapásnyomot. Ennek a jelnek még mindig nem tulajdonít sok jelentőséget, de végül az kezdi bizsergetni életösztönét, hogy a kezébe kerül A Vámpírok Könyve, amiből egy, s más érdekesség kiderül. Rájön, hogy bizony nem túl fényes a helyzete, és ez teljesen beigazolódik, amikor meg is találja a kastély mélyén földdel teli koporsóban fekvő Orlokot. Még eltelik pár nap, ami alatt a gróf sikertelenül próbál táplálkozni Hutter véréből, mivel egész különös mód Hutter felesége telepatikusan megérzi otthonról a bajt, és kiáltásai során a vámpír erőtlenné válik Hutterrel szemben. Nem baj, ha Huttert nem is tudja nagyon bántalmazni, azért a Németországba tartó hajó legénységét igen, valamint a város lakóit is bizony egyre gyorsabban pusztítja. Koporsója pestises földdel van kibélelve, és az őt körülvevő patkányok hamar terjesztik a kórt a békés városkában. Végül Hutter felesége jön rá arra, miként lehetne elpusztítani vámpírunkat. Megtudja a könyvből, hogy egy igaz szívű nő engedélyével addig kell, hogy igyon a véréből a vámpír, ameddig fel nem kel a nap, és már nem tud elmenekülni. Így is lesz, Orlok a fekelő nap fényében hamuvá ég.
Az egész film hangulatát átszövi a nyers, durva elemek használata. Orlok kastélya nem a tipikusan gótikus, impozáns kastély, hanem mindössze egy emelet magas kopár kőhalmaz, aminek mélyén ott fekszik ez az állatias ösztönlény, aki patkányalakjával maga testesíti meg a fertőt, a halált hozó pestist. Ezt a járvány szimbólumot jól példázza a nyugati világba tartó hajóút, ami alatt úgy szaporodik matrózokból álló áldozatok száma, mint egy ragályos betegség. Vámpírunk mármár alig emberszerű alakkal rendelkezik, hosszú körmei, és a karvaly arca tökéletesen párosul az őt mindenhol körüllengő rothadás és pusztulás allegóriájával. Élőhalott, lelketlen lényéből teljes mértékben hiányzó emberség egyben a gyengéje is, hiszen ő minden ami az elmúlás, a halál, de az igaz emberi érzelmekkel szemben már tehetetlen. További érdekesség, hogy amíg az eredeti Drakula mindössze csak legyengült a napfénytől, Orloknak már a halált jelenti. Ez az elem még jobban nyomatékosítja a kontrasztot a vámpír és minden más élőlény közt, hiszen a legalapvetőbb földi éltetőerő, a napfény kibírhatatlansága egy nem e világi, nem a természet, vagy Isten által alkotott lényre utal. Vajon Orlok árnyék mivoltja valójában nem is létezik, csupán a mindannyiunkban megtalálható gonosz szimbóluma?
Mivel némafilmről van szó, így különösen fontos a zene, ami tökéletesen tartotta a hangulatot az egész film alatt. A kor ellenére kítűnő vágásoknak lehetünk tanúi. Gondoljunk bele, nincs is annyira régen, hogy bemutatták a Nagy vonatrablást, ahol az ominózus “cowboy kilő a közönség felé” jelenetkor a legtöbben kirohantak vagy a székek alá bújtak. Orlok ajtóban semmivé váló alakja milyen megdöbbenést és félelmet válthatott ki az emberekből.
Az eredeti Drakula írójának felesége igyekezett minden kópiát elpúsztíttatni, de nagy szerencsénkre maradt fent elég, hogy elterjedjen, és ez az időtlen remekmű immár soha ne vesszen feledésbe.
értékelés: 10/10
levyathan
Be the first to comment on "Nosferatu (1922)"