Mióta tudom, hogy a 2009-es Véres Valentin remake volt, próbálom megnézni az 1981-ben készült eredetit. Az új változat a hatásvadász 3D jeleneteket, az igazi ideggyilkos momentumok hiányát és az enyhe kifejezéssel is középszerű színészi játékot leszámítva nagyon tetszett, és kíváncsian vártam, mit tudhatott a pszichopata bányász a nyolcvanas évek elején, ami miatt ezt a filmet is újra fel kellett dolgozniuk a filmeseknek. Mint kiderült, elég sokat. Mire a végére értem, már nem is tudtam eldönteni, az eredeti vagy a reboot volt-e jobb.

Valentine Bluff lakói ironikus módon 20 éven keresztül nem ünnepelték meg a Valentin Napot, miután egy elmebeteg bányász, Harry Warden, akit a bányafelügyelők a Valentin Napi Bál miatt embereivel együtt lent felejtettek egy tárnában, egy évvel a balesete után teljes munkaöltözetben visszatért és megölte azokat, akik a vele történtekért feleltek. Az áldozatok szíveit kivágta és bonbonos dobozokban beküldte a bálra, bennük fenyegető üzenettel: ha a városban valaha is újra megünneplik a Valentin Napot, visszatér, hogy a csákányával szívrepesztő élményt szerezzen az ünneplőknek. Egyesek azóta minden Bálint-napon látni vélik Harryt a Hanniger-bánya közelében, ahogy csákánnyal a kezében várja az ünnepre készülőket. A hagyományt azonban természetesen megtöri egy csapat fiatal bányász (simán elmehetnének tipikus hülye egyetemistáknak), akik barátnőikkel, és egy idős nénike támogatásával minden idők legnagyobb Valentin Partyját tervezik megtartani a hosszú kihagyás után. Főhősünk TJ, az öreg bányatulajdonos fia, akinek egy pár évre el kellett utaznia a városból, és ez alatt az egyik barátja, Axel, lenyúlta a barátnőjét, Saraht, akit minden erővel megpróbál visszaszerezni, csakhogy legyen egy érzelmesebb szál is néhány tűrhető karakterrel a gyilokfeszt mellett. Ugyanis egy nappal a betervezett bál előtt valaki Warden stílusban kivégzi az idős szervezőnőt egy csákánnyal, mire a polgármester és a rendőrfőnök lefújják az egészet, de az egész film legérthetetlenebb ötleteként a fiataloknak egy szót sem szólnak az okokról. Ők pedig persze pont a bányában mégis megrendezik a bált, aminek a létszáma az éjszaka folyamán, köszönhetően egy bányászruhát viselő csákányos őrültnek, intenzíven csökkenni kezd.

A nyolcvanas évek elején a horrorfilmek kissé még olyanok voltak, mintha a grindhouse-ból próbáltak volna átmenetet képezni. A Halloween 2-ben is voltak brutális jelenetek, de a Véres Valentin még vastagon felülmúlja azokat is. Amikor a film második percében, afféle felvezetésként, gyilkosunk kinyír egy félmeztelen szőke bombázót, a néző pontosan tudja, mire számítson, és leszámítva a “bányászok” helyenként elég idegesítő marháskodásait, illetve a hivatásos szervek folyamatos töketlenkedését, végig meg is kapja, amit elvár. A Véres Valentin hiába lett erősen kicenzúrázva, a gyilokok még így is nagyon durvák lettek: egy srácnak kivágják a szívét, amit aztán belefőznek a hot-dogba szánt virslik közé, egy csajt felhúznak egy zuhanyrózsára, egy nőt pedig véresre párolnak a saját mosógépében. Megkockáztatom, hogy ezekkel a halálnemekkel a Véres Valentin címéhez méltóan a legdurvább horrorfilm a maga idejéből. A szereplőgárda nem rossz, tekintve, hogy néhány idióta bodycount adalékot leszámítva a főbb szereplők nagyon normális, hihető karakterek, akikért a néző tud izgulni, főleg a fináléban, amikor a bányásszal fogócskáznak a lezárt bányajáratokban. A gyilkos is egy remek karakter, mivel egészen a film utolsó pár percéig semmi utalás nincs arra, hogy pontosan ki van a sisak alatt (a kiléte nem egyezik meg a remake verziójával), ráadásul vagy teljesen váratlanul bukkan fel, vagy pedig a szereplőkhöz hasonlóan a néző is csak folyamatosan érzi, hogy ott van valahol a közelben, miközben nem látja, és nem tudja mikor fog lecsapni. Még így is, hogy átgondoltam minden szempontot, nehezen tudok dönteni, a film melyik változata jobb: mindkettő brutális, mindkettő izgalmas és mindkettő remek slasher, amiket bátran ajánlok a műfaj hozzám hasonló rajongóinak. De talán az a finálé, a pokolra hajazó lezárt bányával és a klausztrofóbiás bezártság érzéssel, az eredeti javára dönti a mérleget. Klasszikus, és a klisékhez szokottak számára is tartogat pár meglepetést.

értékelés: 9/10

Zoo_Lee