Eléggé megkérdőjelezhető, hogy ha van egy horrorfilm, ami alapvetően a műfaj leggyakoribb hibáit és kliséit figurázza ki szórakoztató módon, miért taszítja bele maga a készítő, az eredeti észkombájn, abba a hibába, amibe soha, semmiképp nem szabad beleesnie? Nem volt elég, hogy készült egy kultfilm Sikoly, és annak egy egész jó folytatása a Sikoly 2? Muszáj volt még tovább elnyújtani Sidney és az életére törő szellemmaszkos pszichopata történetét?
A Sikoly sikerszériárája ugyanis tulajdonképpen ezzel a résszel szakadt meg. Három év kihagyás egy sorozatban jelentős minőségromláshoz vezethet, és erre Wes Craven egykori üdvöskéje a tökéletes példa. Majdnem minden előnyét elveszítette, ami miatt korábban olyan magas pontszámokat adtam neki. A majdnem fontos kulcsszó, ugyanis a film még mindig leköti az embert és elég szórakoztató, de már közel sem ugyanazon a színvonalon, mint a két előd.
Sidney az egyetemi mészárszék után egész egyszerűen elvonult a világ elől, és egy eldugott kis házban dolgozik telefonos lelkigyógyászként. A tragédia (és a rejtélyes eltorzított hang) azonban ismét beköszönt az életébe, miután a történetüket feldolgozó Döfés horrorfilmsorozat harmadik részének forgatásán felbukkan egy Ghostface imitátor, és módszeresen elkezdi irtani a stábot. Sidney, miután megtudja, hogy a gyilkos rájött a címére, ismét csatlakozik Galehez és Deweyhoz az ügy felderítésében, amelynek gyökerei valamilyen módon Sidney anyjának múltjába vezetnek. A probléma az, hogy mivel a Döfés sorozat presztízse kis utalásként a valódi filmekhez hasonlóan részről részre csökkent, gyakorlatilag a stáb bármelyik tagjának indítéka lehet arra, hogy megdobja a közönség érdeklődését a film iránt. Az áldozatlista kiderítéséhez az egyetlen kulcs a film forgatókönyve, amit a gyilkos nagyjából hűen követ, de abból is van három különböző változat, csak hogy Sidneyék helyzete még bonyolultabbá váljon…
A Sikoly 3 remek felütéssel kezd, és a film-a-filmben ötlet is egész kreatív, a probléma csak az, hogy ezt a pár ötletet leszámítva már minden más megvalósítása középszerűre sikeredett. A szereplők 90%-a idegesítő, feláldozható kliséhegy, és ezzel a Sikoly is eljutott oda, hogy a néző jobb híján csak az újabb és újabb gyilokjeleneteket várja. Sidney és társai még viszonylag rendben vannak, de annyira ellaposodott az egész dolog, hogy “ők mindenképp túlélik”, hogy a nézőben az adrenalinszint képtelen a minimum fölé emelkedni, amikor az új Ghostface őket üldözi. Persze Randy ismét visszatér, hogy megjósolja, mi történik a horrorfilmek harmadik részében, csak hogy értelmet kapjon a múltba vezető kapocs meg a sebezhetetlen gyilkos, de annyira erőltetettnek tűnik már az egész, hogy pár derülésen kívül a legelvetemültebb horrorfan (jómagamat is beleértve) sem képes többel díjazni az ide-oda betartott fricskákat. A slasher jelenetek pedig laposak. Hiányzik belőlük az a kreativitás, az a váratlanság, ami az első részt jellemezte, de még csak nem is különösebben brutálisak. Mit ne mondjak, jó volt, szép volt, köszönöm, de itt meg kellett volna állni a lejtőn…
értékelés: 6/10
Zoo_Lee
Pofátlanul régen nem tettem fel új cikket az oldalra. Jövő héten túl leszek a szóbeliken is, és megpróbálom pótolni az elmaradt frissítést.