Előrebocsátom, nem én vagyok aberrált arc, a japánok csinálnak annyira szórakoztató, extrém és groteszk gore-mozikat, amiknek nem lehet ellenállni. Legújabb elmebetegségük a Tokyo Gore Police-ban már megismert bizarr koncepciót folytatja, vagyis emberek végtagjaikat és egyéb testrészeiket hullatják, miközben azt mechanikus alkatrészekkel igyekszenek pótolni…

E (magamban profánul csak j-neogrindhouse/trash-nek, esetleg cyber-gore/explotation címkével illetett) zsánerből legjobban talán Noboru Iguchi mester Machine Girl című méltán közkedvelt moziját ismerhetik a legtöbben. Tudjátok ez az a forgótáras géppuskában végződő karú iskolás lány vérben pancsikáló, groteszk humorral fűszerezett bosszútörténete, mely erősen hajaz a Kill Bill egynémely jelenetére, de még így is hihetetlenül szórakoztató. De szintén az ő agymenése a frenetikus Robogeisha is. Ebben a j-plotation vonalban készült alkotások egyik legújabb darabját, a cikkben tárgyalt Szamuráj Hercegnőt az a Kengo Jaji rendezte és írta, aki már a Tokyo Gore Police szkriptjéért is felelős, speciális effekteket pedig Yoshihiro Nishimura menedzselte, aki az előbb említett TGP direktora is volt egyébként. Kicsi a világ, igaz-e?!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy őrült tudós (Kyoraku), akinek mániája volt, hogy két rendkívül bájos segédjével az útjába akadó emberi testrészekből új lényeket, ún. mecha-kat alkosson. Főszereplőnket, a későbbi Szamuráj Hercegnőt tíz másik barátnőjével együtt megerőszakolja egy csapat rosszarcú ember, a végén pedig halomra ölik őket. Tudósunknak hála életre kel, és a film bevezető képsoraiban láthatjuk, hogy egyik gonosztevőt hogy aprítja cimborái levesébe, de nem kevésbé kreatív, amikor melleit egy hirtelen mozdulattal lekapva halálos dobófegyvert eszkábálva öl meg egy másikat. Bosszútúrája során összefut egy gitáros sráccal, aki a kezét illetően szintén mecha-mókus. Hogy e téren ő se okozzon csalódást a közönségnek, szuperképességét nem sokkal később egy hatalmas metálos zúzással abszolválja, aminek segítségével üldözőiket (két aranyos csajt) rázzák le. Mecha-duónk (majdnem) időben jut el a szintén mechanikus főgonosz párhoz, akiket a következőképpen kell elképzelni: torzonborz hajú férfi egy láncfűrészt visel egyik lába helyett, metszőollóban végződő nője pedig előszeretettel lobogtatja a nyakában hordott bél-sálat.

Négyük összecsapásában olyan katartikus harci elemeknek lehetünk tanúi, mint a láb helyett viselt motorfűrészt rakétahajtással történő kilövése, béllel való elmélyült fojtogatási procedúra vagy hercegnőnk mellkasából kijövő brutális körfűrész-kombó. Hercegnőnk és a mecha-gitáros csóka utolsó küldetésként eljut az őrült Kyoraku-hoz, aki az előbbi elhalálozott főgonosz házaspárt egy mechába reanimálja, és azt küldi rájuk. Végső harcban főszereplőnk segítségére van a benne lakozó tíz feldarabolt barátnője lelke, akik mintegy Elfen Lied-ben is alkalmazott szellemkezek segítségével materializálódnak, de az ellenség gumiszerűen nyúló tű éles fogakkal rendelkező pénisze is ragadozó kedvében van…

Aki látta a Tokyo Gore Police vagy a Machine Girl című alapvetéseket, az nagyrészt tudja, mire számítson (percenként spriccelő ezermillió liter vér, abnormálisan viselkedő végtagok vagy az azokat helyettesítő mechanikus kütyükkel zajló agyament, extrém harcok) illetve mi az, amire ne. Unatkozni nem fog, az is biztos – helyette inkább a fejét fogja, és hangosan üvölt / röhög a sok elmebeteg baromságon, amit ebbe a másfél órába felsorakoztattak. Képi megoldások és trükkök terén megint csak szenzációs munkát végeztek, amin a humoros vágások és az übergiccses jelmezek csak még egy fokot dobnak. Ami viszont fura volt – többi említett filmben nem található – az az eléggé expliciten ábrázolt álombeli szex-jelenet. Mindent egybevéve kiváló (grindhouse szagú) szórakozást nyújt egy fárasztó nap után…

Értékelés: 9/10

eyescream