Miután hokimaszkos sorozatgyilkosunk a Kristály-tóból előbb Manhattenbe látogatott, majd pedig a pokolba bukkant fel, de még mielőtt összecsapna az Elm utcai rémálmok pengéző rémével, a távoli jövőbe kerül, és ott kezdi el hentelni az aktuális űr-fiatalokat. Rendkívül eredeti forgatókönyvírók már nem tudtak mit kitalálni a sok földi mészárlás után, így az egész koncepciót a világűrbe, pontosabban egy kutatóhajóra helyezték át mindenféle cyber-cucokkal meg csodaszerkentyűkkel a középpontban…

Miután a kilenc folytatásban több mint kétszáz ember haláláért felelős Jason Vorhees-t több alkalommal is megpróbálták kivégezni,  sajnos sikertelenül. Legoptimálisabb megoldásként lefagyasztották a Kristály-tónál lévő laboratóriumban azokra az időkre, amikor majd megtalálják a végső elpusztítási módját – magyarán soha. Kormányügynök el akarják szállítani különleges sejtregenerálódási képességei miatt, mire a fogva tartott Jason ki tudja hogyan, de kiszabadul s mindenkit lehentel. Egyedül a kutatást végző csajszikám éli túl; rendkívül okosan becsalogatja a fagyasztófülkébe, de miközben Jason hibernálódik, csajt még ezért meg tudja ölni.

Kb. 400 évvel később egy kósza űrhajó téved éppen arra, s mit sem sejtve fedélzetére cipeli mindkettőjüket; közben egy nyomorék karakter kezét levágja a megfagyott Jason macsétája! A kutatónőt mesterségesen visszahozzák az életbe, Jason-nek viszont semmiféle külső segítség nem kell, haha! Elsőként bájos orvosnőjét nyírja ki – jelzem, nem is akárhogyan: lefagyasztotta fejét bezúzza, de körülbelül ez az egyetlen kreatív halál az egész filmben -, majd jön az éppen kefélő párocska férfitagja, és a fél perceket kapott statiszta kommandósok, akik mint már bizonyára sejthetitek, kurva kemény dumákat tolnak és nagyon cool arcok. A diákokat irányító pénzéhes professzor persze élve akarja elvinni a kutatóbázisra – azt azért előre ő sem tudhatja, hogy az említett hely meg fog majd semmisülni, és kénytelenek majd Jasonnel egy hajón osztozni. Megmaradt társaságunk, vagyis roppantmód idegesítő fiataljaink az összes slasher klisével felvértezve egymás után hullanak, mígnem a baromira irritáló android csaj szétkaratézza (!), majd pedig csonkolja Jason kezét-lábát, s a végén bónuszként még fejét is leszakítja – persze ez semmit nem jelent egy kilenc részt túlélt sorozatgyilkosnak, haha! Jelen esetben egy regeneráló gép segítségével tér vissza az életbe, s hiányzó testrészeit szintetikus módon pótolja, mert hát ugye ez mégiscsak a jövő! Később fel is robbantják, amitől illene kilebegnie az űrbe, de ő csak gyilkolászik tovább. Filmünk végén lévő hatalma csattanó meg már annyira erőltetett, hogy nem is akarok rá külön kitérni…

Az 1993-as Jason Goes to Hell: The Final Friday után egy időre úgy tűnt, jegelték a franchise-t, persze a ’final’ szócska semmit nem jelentett, mert hét év múlva aztán itt volt az újabb folytatás, vagyis írásom tárgya. Nyolcvanas, kilencvenes évek békés tóparti mészárlásai elmúltak, a nézőközönség a kor szellemének megfelelően valami szenzációsan ütős és modern dologra áhítozott – kézenfekvő megoldásként pedig mi sem természetesebb, mint a bármikor  felhasználható, high-tech cuccokban és sci-fi elemekben bővelkedő jövőidő. Jason a film elején a maga valójában jelenik meg, a vége felé viszont már valami iszonyatosan csúf, cyber-rémet kreáltak belőle, ami kb. megcsúfolása az egész széria direkt puritán vizualitásának. Logikai buktatókkal teli sci-fi környezet és persze minden űrhajós környezetben ellőhető marhaság, akad röhögnivaló bőven! Iszonyatos gyatra szereplőgárdával van dolgunk, de az is milyen már, hogy a filmben felvillanó egyetlen emlő pont az android csajé – jelzem bár ne láttuk volna, annyira semmitmondó. Elsőre nekem sem tűnt fel, de egy rövid ideig Cronenberg is felbukkan a filmben, mint doktor, bár semmi jelentőset nem alkot. Egyszóval az egész egy hamar összeganéjzott gagyi folytatás, amit ha nagyon muszáj, egyszer ki lehet bírni.

értékelés: 5/10

eyescream