Ha egy film sikeres, annak folytatása készül. Az egész filmipar erre az alapelvre épült, és hála a producerek pénzéhes mentalitásának, az egyes szériák rajongói gyakran igen szép folyamban kapják az egyre nézhetetlenebb minőségű folytatásokat. A Sikoly azonban nem csak a horrorfilmes klisék, hanem a folytatások minőségtelenségének ördögi köréből is kitört, ugyanis a Sikoly 2, ha az eredeti színvonalát kissé alul is múlja, még mindig egy eszméletlenül jó slasher.

Sidney és társai túlélték a pszichopata Ghostface mészárszékét, az eseményeket pedig a média felkapta, könyv jelent meg a woodsboroi gyilkosságokról, filmet forgattak belőle, és csak a túlélők, valamint néhány jobb érzésű ember akadt ki azon, milyen pofátlan dolog is mások halálából profitálni. Azonban a Döfés című horrorfilm premierén, ami Ghostface történetét filmesítette meg, a rengeteg szórakozó, halloweeni jelmezbe bújt fiatal között felbukkan egy valódi pszichopata is, aki megöl két tinédzsert. Az esemény hatalmas port kavar, lévén az áldozatok ugyanarra az egyetemre jártak, ahol Sidney, és kedvenc horrorgeekünk, Randy is tanul. Hamarosan felbukkan Dewey, és az ismét nagy sztori után kutató Gale is, azonban az események még számukra is (természetesen Randyt nem számítva) meglepőek: az áldozatok névsora alapján valaki újra akarja rendezni a woodsboroi sorozatgyilkosságot.

A Sikoly első része simán a horrorfilmeket parodizálta, a Sikoly 2 azonban a horrorfilmes kliséket (több elemet átvéve az előző részből) ÉS a folytatásokat. Míg az előző részben Randy folyamatosan a régi slasherekről folytatott vitákat, itt azt ecseteli, miért szokott gyengébb lenni a folytatás, és melyik filmek kivételek ez alól, miközben továbbra is szinte prófétai pontossággal megjövendöli, mi fog történni legközelebb. Sidney jóval komolyabb lett, nem kis jellemfejlődésen esett keresztül az előző rész óta, de rá, és úgy általánosan az összes többi főszereplőre jellemző, hogy az őket alakító színészek ugyanolyan remek munkát végeztek, mint az előző részben, sikerült megőrizniük azt a típusú szereplőgárdát, aminek minden tagjáért izgulhat a néző. A gyilkosságokat bedurvították, legalább olyan kegyetlenek és véresek, mint az előző részben. Ghostface alteregója ugyan közel sem volt akkora meglepetés (mellesleg rendesen oda is teszi a fricskát az olyan sorozatoknak, mint a Péntek 13), de valljuk be, a Sikoly végi nagy csavart valószínűleg nem lehetett volna felülmúlni. Wes Craven ismét megtette a lehetetlent, alig egy évvel az előző rész után letett egy olyan folytatást az asztalra, ami alig veszített az eredeti színvonalából. Aki szereti a slasher műfajt, vagy imádta ez előző részt, annak továbbra is ajánlom a megtekintését, mert minden tekintetben kiváló film.

értékelés: 9/10

Zoo_Lee