A dán filmművészetet szerencsére már régóta nem az Olsen banda jellemzi csupán. Egyéni hangvételű, a feketehumort is előszeretettel alkalmazó műveik és rendezőik régen kinőtték már a Jütland-félszigetet és joggal követelnek helyet maguknak a hetedik művészeti ág egyetemes ranglétráján. Ennek köszönhetően mindig különös érdeklődéssel ülök le a királyságból kikerülő alkotások elé. Benjamin Holmsteen rendező egyenlőre csak rövidfilmeket jegyez, ezek közül pedig a Lille Lise az egyetlen, ami nagyobb nyilvánosságot kapott.

A történetet egy Eminem és Tori Amos által jegyzett szám illetve egy több száz évre visszatekintő dán népdalocska ihlette. Apuka, feleségének lepedőbe tekert holttestét rakja be autójuk csomagtartójába négy éves forma kislánya jelenlétében. A gyermek hiába kérdezősködik, hogy minek mennek a tóhoz és hogy anyu miért ott hátul utazik, kitérő válaszokat kap csak. A tóhoz vezető út során flashbackekbe megtudjuk mi történt valójában. Anyuka megcsalta férjét, mire az bepipult, leitta magát, aminek következtében egy ordenáré nagy veszekedés robban ki a felek között. A férj másnap reggel, az alkoholtól kábán felébredve csak nejének kiterített testét találja. Nem csoda, hogy az állóvíz felé veszi az irányt, és megpróbálja a testet minél hamarabb eltüntetni. Ám szép lassan kiderül, hogy kislányának képzeletbeli barátja nem csak az elme szüleménye, hanem maga Lucifer, aki csak a megfelelő alkalomra várt, hogy kitörhessen.

A sztori nincs túl komplikálva, lényegében ereje – már ha van neki :)– nem ebben áll. A 20 perc ellenére szépen építkezik, az egy darab effekt jól mutat. Nézése közben jó pár korábbi filmélmény felmerülhet, ennek ellenére még mindig hatásos – legalábbis nálam –  a gyereket megszállt gonosz, amiben a megfelelő casting is segít. Bár a kislány kezdetben egy picit zavaró játékkal rukkol elő – talán a nem megfelelő rendezői dirigálásnak köszönhetően -, de a végére tényleg félelmetesé válik a maga módján. A csattanó a helyén van, viszont ami zavarta az összképet, az a fényképezés illetve a zene, ami az amerikai thrillereket idézi, és mindenféle európai ízt nélkülöz. Emiatt kapott  valószínű nagyobb figyelmet, de részemről ez tette átlagossá. Komolyan kár érte.

Értékelés: 10/5

Miskei