Robert Englund nyilván túlságosan ráér, mivel kultikus rémálmos szerepe óta szinte minden szirbe-szarba hajlandó részt venni, ha engem kérdeztek, szerintem elkapta a Lance Henriksen-kórt. Őfreddykruegerségét láthattunk már hasonló bártulajdonosi szerepkörben, méghozzá nem is olyan régen a Mick Garris-féle Masters of Horror sorozat Dance Of Dead című részében, bár ott sem nyújtott valami maradandó élményt. De lássuk is, mi ad a világnak a meztelen női élőhalottak világa…

Egy igencsak kiképzett kommandós társaságot hívnak egy zombikkal teli, egykori kórház élőhalott-talanítására, mire az egyik sokeszűt megharapják. Az hamar lelép, nyilván hogy mielőbb elterjeszthesse a kórt, mert ha ott maradna, akkor bizonyára megölnék társai a fertőzöttsége okán, és nem lenne belőle semmi baj. Se film. Kommandósunk kettőt-hármat lép, és érdekes módon máris egy alagsori sztriptíz bárban találja magát (irigylem ezt az építészeti konstrukciót!) mindenféle kétes alakokkal, és Robert Englunddal, a hely főnökével egyetemben.

Van itt mindenféle szexuális vágyhalmazt ébresztő fizikai vetkőzős csaj, madam-juk pedig egy idegesítő franszia lédi. Külön felhívnám a figyelmet az első napját kezdő vallásos szűzkislányra és annak fiújára, mert ritka bugyuta egy mellékszál. Jenna Jameson épp táncot lejt kéjre éhes közönségének, mikor katonánk úgy gondolja, mekkora buli lesz megharapni egy pornócsillagot. Jenna természetesen elpatkol, bakánkat pedig bezárják a legközelebbi sötét kamrába, a buli logikusan folytatódik, mintha mise történt volna. Nem sokkal később az elhalálozott pornós életre kel, és úgy táncol tovább, hogy senkinek sem tűnik fel, hogy hulla, pedig a szemük láttára ölték meg. Kiválaszt egy lelkes dollárdobálót, és szobára viszi, de aktus helyett jól megkajálja. Kolléganőjének tetszik ez a holt-stlye, és megkéri, hogy harapja meg, így ezentúl már ketten zombulnak tovább. A végére egy-két kivételtől eltekintve az összes sztrip csaj zombiként go-gozik, és egymás után fertőzik meg a férfiakat, akiket az okos Robert Englund egy ketrecbe zár. Persze senkinek nem tűnik fel semmi egészen addig, míg meg nem jön az elején bemutatott kommandó, és minden élőhalottat le nem mészárol… vagy a zombi csajok egymást, merthogy ilyen is akad!

Egész filmünk egy nagy blődség; nyilván azért készítették el (mint sok egyéb, agybeteg ötletből születő horrort) hogy legyen egy ilyen Night Of The Stripping Dead is. És még mondja azt valaki, hogy csöcsökkel meg zombikkal valami nem eladható – na, ugye?! Jenna Jameson rajongó trash-fanok előnyben. Horror vonala igazából csak a vége felé teljesedik ki: van pár nagyszerű gore-jelenet, amit egészen élveztem, de amúgy nem túl biztató. Filmünk vígjátéki része (mert elvileg ugye horror-vígjátéknak készült) szintén egyenlő a nagy nullával, tele van egyáltalán nem vicces faszságokkal, szóval szenvedős. (Nevetni konkrétan egy darab elcseszett poénon sikerült, amikor a mexikói munkás búcsúzik a szamarától.) Megtekintése közben merültek fel olyan apró dolgok, hogy miért van, hogy az egyébként elég bizalomgerjesztő élőhalott csajok még akkor sem feltűnőek, amikor táncolás közben rohadnak meg üszkösödnek széjjel stb., persze ilyenkor beszélni ugyanúgy tudnak, és mozgásuk is nyilván kiváló.

Értékelés: 5/10

eyescream