Ugyan ki ne hallott volna már a trash műfaj egyik legkorábbi, kultikus gyöngyszeméről, a gyilkos paradicsomokról, mely az 1978-as első rész “ordas sikerein” felbuzdulva még vagy három, leginkább vígjátéki koncepciókkal operáló folytatást ért meg.

Kezdő jelenetben egy halálra rémült hölgyemény fut az erdőben, és valami nagyon félelmetes dolog üldözheti, mert direkt egyre kevesebb ruhát visel. Egy hokimaszkos alak tűnik fel, mire a csaj fellélegzik, ugyanis azt hitte, hogy gyilkos paradicsomok kergetik. Erre megjelenik a színen pár gyilkos paradicsom is, természetesen hokimaszkban á lá Jason… Na, és ilyen és ehhez hasonló baromságokra lehet számítani a Gyilkos Paradicsomok harmadik részében!!

A kissé hiperaktív, cuki autóval közlekedő, és egyébként is infantilis öltözékben pompázó Lance Boyle felügyelő kapja az említett gyilkossági ügyet – amelyből mindösszesen csak egy talált bajuszt tudnak felmutatni -, nem sokkal később viszont több hasonlóan brutális paradicsom-támadás is bekövetkezik. Egy csoport állig felfegyverzett zöldség például bankot rabol, de olyan is akad, hogy egy szép hölgyet egy erőteljesen Psycho-s beütésű zuhanyzós jelent közben támadnak be. Lance nyomozása közben összeismerkedik a paradicsomológus tudósnővel, bizonyos Kennedi Johnson-nal, és szőrös kis (jószándékú) paradicsomával, akit ugye már a második részben is láthattunk. Mindezek közben a Jeronahew nevű showman – aki valójában a szintén második részben megismert főgonosz, Gangreen professzor – és segédje, Igor elrabol egy csomó médiamunkást egy rendezvényről, hogy agyukat kimosva a szolgálatába állítsa őket. Lance és Kennedi üzenetet kap a zsaru főnökétől, majd egy rejtélyes alvilági paradicsom-bárba (répáknak nem ajánlott!) jutva a keresztapa-radicsomtól egy paradicsom-angol szótár segítségével megtudják, hogy elérhetik a céljukat, csak a „csillagot” kell követni. Egy ideig balfaszkodnak, mert nem tudják mire vélni a tanácsot, majd egy műsorszolgáltató iskolába bejutva lerántják a leplet a gonosz showman professzorról, akinek feltett szándéka, hogy non-stop tévéshop-okat sugározva mossa ki a világ össze tévénézője agyát! Ninja-paradicsomok elrabolják a lányt, és a professzor szentélyébe hurcolják, mire Lance kiszabadítja (egy rész erejéig vele tart az első részből megismert Wilbur Finletter kapitány is), ez alatt megvívnak pár média-zombival, majd rövid pisztolypárbaj Igorral, amibe a tudósnő jószándékú szőrpamacsa is besegít, végül természetesen happy end, csókkal kísérve.

Semmivel sem lett rosszabb, mint a második rész – klasszikus első rész ízig-vérig trash mivolta miatt leginkább csak a fanatikushoz jutott el -, itt is leginkább a vígjátéki elemek dominálnak, nem egyszer Csupasz Pisztoly-kaliberű pihentségekkel ostorozva minket, haha! Bár sok ilyen üresjárat van a filmben, annyira talán nem zavaró. Paradicsomok valami baromi aranyosak, tűhegyes fogaikkal, pislogó szemükkel meg leveles inda-kezeikkel, szóval kinézetük teljesen megnyerő, legalábbis engem elsőre megvettek. Emellett folyton morognak, de ha kell, autót vezetnek, ninja-csillagot dobálnak meg ilyesmi; báros jelenetnél konkrétan söröznek, cigiznek, biliárdoznak stb., szóval beszarás!! Főszereplőnk teljes mértékben beleéli magát a szerepbe, tiszta idióta a tag, néha már-már Ace Venturát látom magam előtt. Technikai részbe se lehet belekötni, ilyen jellegű filmnél teljesen korrekt, zenét még külön megemlítem, mert klassz.

Értékelés: 10/10

eyescream