Mikor már kezdjük rohadtul unni, hogy már megint itt egy elvadultan gonosz Mikulás, aki harmatgyenge (de inkább sokad-osztályú) ünnepi hangulatú poénokkal próbál szórakoztatni minket, miközben bestiális kegyetlenséggel hentel, terítékre kerül a horrorfilmes sablonok egyik kedvence, az áramkimaradás – ráadásul mindez szenteste, megfejelve egy toronyházban garázdálkodó szörnnyel. Lehet, hogy nem éppen tavasszal kellett volna nekiállnom (filmünk alkotói nyilván abban bíztak, hogy karácsonyi készülődés meg a szeretetben való tobzódás közepette ez milyen para lesz), bár így aktualitásától függetlenül is elég  ócska.

Los Angeles-t váratlan földrengések rázzák meg, aminek senki nem tudja az okát, de az utána következő áramkimaradásokra sincs semmilyen magyarázat. Helyszínünket képező toronyház lakói között szerepel egy felhőtlenül boldog család, céges bulin résztvevő fiatal párok meg néhány egyéb feláldozható karakter. Mikor a család kisfia lemegy a pincébe játszani, nem is sejti, hogy az egyik (akkor még páncéllal borított) lény áldozata lesz, merthogy egy csomó monsztra kerül elő. Közben a félrészeg bulizókat is letámadja a már teljesen kifejlődött lény, akik a családhoz menekülnek be, ez utóbbiak viszont feltett szándéka, hogy kimenjenek megkeressék elveszett gyermekeiket. Ehhez a bagázshoz jön még egy házmester, egy villanyszerelő meg egy mindent tudó kocka arc. Közös megegyezéssel az épület elhagyása mellett döntenek, viszont rossz hír, hogy a lakóház bejáratát valami földből kiálló „tüskeizé” (jobb szót nem tudok rá, ilyen batár hegyes cucc) torlaszolja el, úgyhogy a tetőn át akarnak majd menekülni a másik házba. Film végi hatalmas „csattanón” pedig csak megvonjuk a vállunkat, hogy „hej de kreatív valaki!”

Egy teljesen középszerű horrora számítottam, és azt is kaptam; szokásos kliséhalmok (különféle konfliktusok, ex-pár románca, bujkáló gyerekek stb.), baromi primitív dialógusokkal, utcáról berángatott szereplőkkel (az apja például egy Zs-kategóriás Richard Gere), logikátlan eseményekkel, minimál belezéssel. Szörnyünk viszont megér egy misét. Amikor először láthatjuk ilyen kis páncéllal fedett lépegetős cucc, majd következő alkalommal már ember nagyságú gyilkológép – nyilván baromi jó az evolúciója. Két keze, két lába, ergó valamiféle humanoid kreatúra, jelzem a föld belsejéből jött, illetve elektromágneses mezőt gerjeszt maga körül, tehát elszívja az áramot, legalábbis úgy tudni. Már maga ennyi faszság elég, hogy széjjelröhögjük az agyunkat, de emellett ez a félelmetes monsztra (kvázi gumiruhába bújt ember) mindent a háromollójú CGI-farkával csinál, ami azért valljuk be elég béna; keze meg nyilván csak dísznek van, hogy legyen. Felejtős hülyeség.

Értékelés: 5/10

eyescream