Hihetetlen kreativitásról tanúságot téve az óriási (űrből, tengerből, föld alól, másik dimenzióból stb. érkezett) mega-monszterek helyett ezúttal a gyengébbik nem egyenjogúságának teret engedve egy látszólag teljesen hétköznapi, ámde némiképpen frusztrált nőt nagyítanak hatalmasra, hogy a nyomokban erkölcsi mondanivalóval tuszkolják le a torkunkon ezt a sci-fit.

Henry folyton csalja a feleségét, Nancy erről persze semmit sem tud. Egyik este egyedül hajt végig a sivatagon, mikor megjelenik egy repülő csészealj, és valami sugarat bocsájt ki rá. Aktuális hetyegéséből hazaérő férje, ragaszkodik hozzá, hogy megmutassa neki hol történt az ominózus eset, mire megint belebeg a földönkívüli űrhajó, ám ezúttal felszippantja Nancy-t, ami Henry-t nem különösebben rémíti meg. Helyette tovább hetyeg. Nancy másnap egy emeletes ház tetején ébred fel, nemsokára pedig orvos vizsgálatnak vetik alá, mert nyilván senki nem hiszi el ezt az ufós sztorit. Miközben az apja és férje rajta veszekszik (mindkettő valamilyen úton ódon uralkodni próbál felette) mérhetetlen indulat fogja el, és ettől valahogyan megnő, egészen pontosan 50 láb magasra. Száműzik egy üres raktárba, ahol vígan éldegél: minden nap új mega-ruha (rejtély honnan szerzi be e darabokat), úszómedencébe fürdés meg hasonló jóságok. Viszont az óriási injekciót már elutasítja – azért ő se hülye! Férjével való (teherautó tetején rendezett) vacsora közben aztán bepöccen, lévén élete párja nem rejti véka alá más nőkkel folytatott viszonyait, és ettől ámokfutásba kezd (előtte persze még beledől a raktárba, hogy némi destroy-jelenet is legyen). Városban mászkálva megleli (ismét félrekefélő) férjét, akit elragad – szinte úgy tartja a markában, mint anno King Kong a csajszit. Véletlen egybeesés, mi?! Sivatagba érkezve, miután az atyai szép szó sem használ, helikopterek kezdik lőni (mi tagadás elég bénán), de úgy tűnik még ez is elég ahhoz, hogy beledőljön a magasfeszültségű vezetékekbe, és úgy maradjon. Film végi csattanó meg nagyon komoly, azért sem árulom el…

Ugyan nem láttam az eredeti, 1958-ban készült változatot, ami elvileg jóval szerencsétlenebb koncepcióban fogant, az akkori kor technikai lehetőségeinek köszönhetően, de még ez a változat is bőven okot ad mosolygásra, lásd: baromi komoly hangulatú odavetítések, hehe! (A mozis jelenetnél egyébként belecsempésztek egy rövide scene-t a régi változatból.) Summa summarum igazi B-film hangulat, fiatal Darlyn Hannah meg szerintem kifejezetten illik a képbe, szóval a zsáner kedvelőinek bőven lehet rajta „szórakozni”.

Értékelés: 6/10

eyescream