Political zomedy – hirdeti magáról mindenféle álszerénység nélkül ez az After Dark-os film, és teljesen igaza van. Telis-tele horrorfilmektől szokatlan, nem píszi (vagyis politikailag inkorrekt) karakterrel, jellemükből fakadó szinte mindennapos emberi játszmákkal, emellett hol abszurd, hol meg ironikus látásmóddal nyilvánítja ki egyes szituációk lényeges voltát. Egyszóval egy standard zombifilm kereteit meghaladó, igényes szórakozás mindenkinek!

Port Gamble egy szigeten fekvő, teljesen hétköznapi, idilli kisváros, később pedig (igen, jól sejtitek) egy durva zombidúlás helyszíne.

Én azt javaslom, először nézzük meg kik is lesznek a városka elzombulási procedúrájának főbb szereplői. Van ugye egyszer Frida, az Amerikában született, de iráni felmenőkkel rendelkező szépség (filmünk alatt egyébként állandóan le-irakizzák), aki tanulmányait félbeszakítva jelenleg faterja éttermében segít ki. Burton polgármester és csatlósa a fanatikus Haggins atya, valamint Cheryl a környezettudatos és empátiából kitűnő tanítónő, aki polgármesteri babérokra igyekszik törni, ezáltal a konfrontáció is adott közöttük. Miller család (apa, anya, lúzer fiú) a helyi tapló, vér-amcsi família meg persze Lance és Thomas a meleg pár, aki hazautazott, hogy felfedjék másságukat az előbbi srác anyjának. Láthatjuk, egyáltalán nem mindennapi karakterekkel vagyunk körülvéve, mondjuk úgy: minden adott, ami egy kicsit is nem píszí, vagyis nem politikailag korrekt.

Főszereplők vázolása után térjünk rá a sztorira. Frida és barátja, az átlag amerikai zenekari álmokat dédelgető Derek (akit a lány faterja pont aznap rúgott ki rendkívül perspektivikus mosogatói állásából) éppen füveznek az autóban, s miután Derek dalban és szóban is szerelmet vall neki, zombik tépik szét. Ugye milyen nájsz?! Frida nyomban futásnak ered, és menedéket talál a zombikkal viaskodó Miller család pincéjében, azonban egy fatális véletlen folytán azt hiszi a retardált családfő, hogy terroristákkal áll kapcsolatban a csajszi, ezért megkötözi, konkrétan odaszögeli (!) a lábát a padlóhoz, majd pedig az USA-val kapcsolatos kérdésekkel teszteli, mennyit tud. Nem tart sokáig ez a kvíz, ugyanis a fiú csákányt állít az apja fejébe, hogy kicsit lehűtse, de mielőtt még elszökhetne plátói szerelmével, bezombult anyukája végez fel, így aztán Frida megint csak magára marad.

Közben Lance anyukája a meghitt vacsora közben csendesen kimúlik, majd hirtelen zombiként támad rá a melegségét éppen megvalló fiára, de szerencsére sikerül lokalizálniuk (falhoz szegezniük) a baj forrását, mire megértő barátja csak ennyit mond: az enyém is nagyjából így reagált! Homokos pár ezután összetalálkozik Cheryllel, és a templom felé veszik az irányt, ahol pár hívő mellett Burton polgármester is tartózkodik. Cheryl kézzel-lábbal próbálja vázolni a halmozottan veszélyes zombi-helyzetet, de a menekültek nem igazán vevők rá, bármit is csinál, a közben jócskán elszürkült polgármester radikális politikai ellenfelet lát benne; az egyenesen frenetikusan abszurd, amikor nem hajlandó elhinni a nőnek, hogy ő már zombul, mert csak kitalálja, hogy lejárassa! Ez idő tájt bukik le a homi pár, így túlbuzgó Higgins atya is szerepet kap: buzítlanító-gép (!) segítségével próbálkozik megtéríteni az elveszett lelkeket, muhaha! Frida hazajut, kibékül a dogmatikus elveket valló apjával, majd pár pillanat múlva felmenője is bezombul, végül pedig a finisben újra szembekerül az időközben feltámadó, lyukas homlokú Mr. Millerrel, de hamar kivágja magát… Aztán happy end.

Fergetegesen szórakoztató, nincs is rá talán jobb szó. Úgy vélem, elég szépen bemutattam, hogy politikailag mennyire nem korrekt a film, de ha valaki mégis kételkedne, csak egy példa: Frida összetalálkozik egy árva kislánnyal, akit megnyugtat, hogy „minden rendben lesz” majd rá két másodperccel elcsapja a kislányt egy autó… Ennyit erről. Szereplők jelleméből fakadó konfliktusok, valamit maga a dramaturgia is zseniális megszerkesztettségről árulkodik. És akkor még nem is beszéltem a mindennapi életünk során megtalálható szituációk horrorba keretek közé való ültetésének abszurditásáról, ami szintén baromira eltalált! Ha mégis meg kell fogalmaznom röviden, hogy miért is éri megnézni ezt a mesterművet, annyit mondanék: minden kommersz szartól mentes, horrorba oltott, életszagú comedy!

értékelés: 10/10

eyescream