Ha Stephen King és George A. Romero összefog, abból rossz nem sülhet ki – ezt tudhatjuk már a 82-es Creepshow óta. Éppen ezért bizakodtam, hogy a legtöbb King adaptációval szemben végre egy nézhető feldolgozást készülök megnézni, hiszen a Halálos árnyék a mester egyik legjobb munkája, és Romero sem baklövéseiről volt híres a nyolcvanas-kilencvenes évek táján.

Thad Beaumontot gyermekkorában egy meglehetősen különös agytumorral műtik meg – a fiú meg nem született ikertestvére valamiért váratlanul fejlődésnek indult a koponyaüregben, és ezáltal majdnem mindkettejük halálát okozta. 20 évvel később Thad boldog családapa és elismert író, megélhetésének jelentős részét azonban George Stark álnéven írt horror és thriller regényeinek köszönheti. Egy nap azonban egy Clawson nevű kisstílű egyetemista rájön a kettős játékra és megzsarolja őt, hogy felfedi az olvasók előtt a kilétét. Thad azonban önként leplezi le magát a közönsége előtt és hivatalosan is eltemeti George Starkot, aki viszont az évek során szinte skizofrén, második személyiséggé fejlődött az elméjében. A következményekkel senki sem számolt – Stark a szó legszorosabb értelmében feltámad, és sorra gyilkolni kezdi azokat, akik Thadet a döntés meghozására kényszerítették.

A várakozásaimnak a Halálos árnyék szinte teljes mértékben megfelelt. Egy nagyon korrekt horrorról van szó, ami ugyan itt-ott már a megszokott módon eltér az alapanyagtól, ezt viszont nagyon stílusosan teszi, és szerintem még a keményvonalas rajongók sem találhatnak benne túl sok kivetnivalót. Az egyik legfontosabb, hogy a két tulajdonképpeni főszereplőt, Starkot és Thadet ugyanaz a színész, Timothy Hutton játszotta, aki bravúrosan oldotta meg a feladatot, az első pár percben még fel sem tűnt, hogy ugyanaz lenne a két szereplő. Romero természetesen remek munkát végzett, a film bővelkedik az ijesztő jelenetekben, egyszer-kétszer a gore faktor is nagyon odatesz (főleg Stark sminkje a film fináléjában) a zenék pedig egyszerűen csodálatosak, tökéletesen megteremtik a misztikus, hátborzongató hangulatot. Összegezve tehát: ritka ugyan, hogy ilyen történjen, de a Dark Half remek adaptáció lett, amit egyaránt tudok ajánlani a könyvek és a filmek rajongóinak is.

értékelés: 9/10

Zoo_Lee