TERROR EXPRESS Emberek maroknyi csoportja az éjszakai expressen! TERROR EXPRESS Három zsivány átveszi a hatalmat! TERROR EXPRESS Itt minden  megtörténhet !TERROR EXPRESS Kétségek és gyönyörök közt félúton TERROR EXPRESS hát persze hogy a VICO filmje!

Ahogy a bevezetőből is kiderülhetett régi, nálunk a klasszikus vhs-korszakban megjelent filmekről, konkrétan négy műről szeretnék írni, egy amolyan VHS-ANNO sorozat részeként. Ezek mindegyike apám gyűjteményéből kerültek ki, ezzel hozzájárulva lelki fejlődésemhez és filmes identitásom kialakulásához. Egy kivételével ezek narrátorosak, úgyhogy ezekre is kitérek majd. Szóval üzemeljük be a Videoton Super Infra Color televíziókészüléket, berregjen fel a kétfejes videólejátszó, Sztár üdítő a jobba, kópé felvágottas kenyér a balba és indulhat az időutazás!

A – NSZK-s címén – Horrorsex im Nachtexpress történet egy éjszakai Intercity járaton játszódik, ahol egy hosszú utazásra, vegyes társaság verődik össze és osztja meg egymással a talján MÁV eme gyönyörű Orientjét: egy kiégett üzletember; kis család ahol az apuka legszívesebben lánya lábaközét markolászná; egy prostituált, akit a kalauz futat; egy házaspár; egy fegyencet bilincsben szállító zsaru (akiről nem derül ki, hogy miért ezt a formáját választotta a rabszállításnak); egy idős mézgagéza, ki szintén nem fiatal nejét ápolgatja (Ők pedig valószínű egy kórházba sietnének, bár lényegi információ róluk sem derül ki, amiben gyanítom a narrátor a hibás) és három rosszarcú suhanc (akiket a filmben is lefiataloznak, miközben 40 éves vagy ahhoz nagyon közeli színészek keltik életre a karaktereket). Az utazás amúgy sem telne unalmasan, hiszen a vasparipán lovagló éjszakai pillangó jelenléte amúgy is beindította az utazó férfiak nyálelválasztását, kik csak arra vártak, hogy ők is nyeregbe ültethessék a kicsikét, ám a három svihák jelenléte még egy kis izgalmat csempész a történetbe. Először kisebb stiklikkel és beszólógatásokkal vonják magukra a figyelmet, majd rájönnek, hogy bizony jó pár gyönyörű, bolyhos kiscsibe is van a fedélzeten. Nem is telik el sok idő, az egyikük máris egy született feleséggel hentereg a mosdóban ahova a haverja is betársul, így pakolva szendvicsbe a csajt. Elvileg erőszak történik, gyakorlatilag egy átlagon aluli softpornó jelenet, ahol a csaj is akarja. Mellesleg ez az egész filmre igaz, hiába rape revenge, a rape hiányzik, így az egész csak a promiszkuitást ellenző propaganda marad. Ezalatt egy hálókabinban kéjhölgyünk teszi a dolgát, már második partnerét szolgálja ki, természetesen erőszakról itt sincs szó, meg amúgy is, a kuncsaftok, akiknek feleségei a szomszéd fülkében várakoznak, makulátlanok, nem követnének el ilyen gazságot. Mivel a vonaton tartózkodik egy rendőr is, ennek köszönhetően a huligánok hamar fegyverhez jutnak. A harmadik srác, aki még nem kapott sunát, a bárcásnál próbálkozik, aki visszautasítja a közeledést. Ilyenkor a forgatókönyv egy fantasztikus modus vivendivel él. Az utazó közönség rábeszéli a kurvát, hogy vállalja be sihedert, így míg tart az aktus addig ők nyugodtan tudnak beszélgetni egy bokszban, ahova bezárták őket. Ezután jön még egy szexjelenet – amivel így végképp letudják a német címben szereplő sex-et, viszont a horror az ohne -, majd elkezdődik a kapkodó és kivitelezésében selejtes bosszú-szekvens, ahol a fegyenc lesz a hős, ki gyilkolás közben még a szajhával is összemelegedik. És hogy eközben a vonat személyzete mit csinált, és hol volt, nem derül ki. Miután az utolsó gazfickó is elhullik, a vonat tovarobog a napfelkeltében mintha mi sem történt volna.

A direktor Ferdinando Baldi inkább a western műfajában ért el sikereket (Texas Addios, Rita, a vadnyugat réme:), amiből ki lehet következtetni, hogy sok honfitársához hasonlóan egy másodvonalbeli divatrendezőről van szó. Ebben a művében is az aktuális trendet követte csak éppen nagyon buta módon – bár a scriptet Luigi Montefiori jegyzi, így már annyira nem is meglepő -, pedig a szereplők kivétel nélkül rutinos zs-filmesek, ennek megfelelően brillírozzák végi a 80 percet. A zene viszont pazar lett, Marcello Giombini poliziottesco-kat idéző néha melankolikus néha pörgős szintizenéi tényleg remekek, máskérdés, hogy sehogy sem passzolnak a mozgóképhez.

Narrátoros filmnek köszönhetően igazi multikultúrális élményben volt/van részem. Olasz film, angol nyelven, német szinkronnal és magyar hangalámondás. Méghozzá egy olyan nőtől, akiről először azt hittem, hogy töri a nyelvünket, gondoltam egy, az NDK-ban élő hölgyről van szó, aki kis plusz keresett kiegészítésként vállal szinkronszerepeket, de rákellett jöjjek, csak egyszerűen raccsol. Olyannyira, hogy hozzá képest Farkasházy Teddy szépkiejtés és szavaló versenyeken indulhatna. Ráadásul tükör fordított, aminek következtében igen sokszor lemaradt. Kedvenc mondatom: Mit csinálsz azzal a késsel? Csak fésülöm…hosszú hatásszünet…az ujjam. Hogy mi?! Szóval vagy lemaradt vagy annyi „r” betűs szó követte egymást, hogy nem lehetett érteni mit mond. Persze minden negatívum ellenére ez volt az egyik fő alkotás, aminek következtében a hetedik művészet szerelmese lettem, emléknek gyönyörű, de egyre ritkábban helyezem be a fater ősrégi Sanyo játékosába.

7/10

Miskei