Az utolsó vágásban a kilencvenes évek és napjaink trash világa kerül terítékre és remélhetőleg lassan megoldódik a probléma és  a cikkek nem csak “Bad Request”-ekből állnak majd 🙂

Nem számítva a két utolsó Silent Night alkotást, 90-es években csak három jézus születését ünneplő mozi készült, az egyik a 1996-os Santa Claws, melyben mitulábáti modelleket gyilkol egy földlazító gereblyével(a címben található Claws-Claus szójáték erre utal). Csöcsök, gyilok, csöcsök, gyilok felváltva, mintha csak a Russ Meyer Mondo Topless-ének horror változata lenne. Ugyanebben az évben a Massimiliano Cerchi által rendezett Satan Claus egy sátánista mikulásról szól, aki a csilivili konzum díszek helyett emberi testrészekből díszíti a karácsonyfáját. Ha igazságtalan akarnék lenni, azt mondanám a Resurrection innen lopta az ötletet, de Lambertet szeretem , szóval nem teszem. AZ egy évvel későbbi Jack Frost pedig egy rabot tesz főszereplőjének, akit átszállítanak kivégzése helyszínére, ám útközben balesetet szenvednek. A bűnözőre ráömlik valamiféle vegyianyag amitől átváltozik mutáns hóemberré. Ötletes és vicces, de mivel néha nagyon leül és unalmas ezért olyan, mint a szilveszteri hányás: pezseg egy kicsit, de összességében savanyú és darabos. A 2000-ben készült folytatásról ugyanezt lehet elmondani, csak abban már pezsgő sincs. A 2001-es Christmas Nightmare-rel kissé bajban vagyok, mert egyáltalán nem illik ide, de hát a címben mégis ott van a karácsony szó, nemde?! Egy az egyben Ragyogás koppintás, ami nem is lenne olyan rossz, de a feszültséget pont az alacsony költségvetés öli ki. Ha valahonnan hozzátudtak volna toldani még 50 dolcsit, pazar kis low budget múvi lehetett volna. Mondjuk az egészet a márianosztrai keresztút mögött található erdős részen is forgathatták volna, és még a Silent Night, Bloody Nightnak kimondottan előnyére vált a nulla költségvetés, itt tényleg zavaró. 2003-as a Psycho Santa című amatőr rettenet, mely több apró fejezetből álló történetgóc. Fölösleges bármelyikre is kitérni, némi csöcs, sok duma, kevés gore, hülye történetek, de télapó bácsinak itt nem baltája, hanem fűrészes machetéje van.

Ha a Bloody Night-ot vesszük az elsőnek, akkor kereken 30 évnek kellett eltelnie, mire a horroristák rájöttek mi kell igazán a népnek karácsonykor. Mert ugye a Reszkessetek betörők szintű ökörségek mitől működnek? Attól, hogy a karácsony szellemisségével ugyan átvannak itatva, de mellette kalandosak, pörgősek, viccesek is. 2005-ben végre elkészült a Santa’s Slay. Ha a Trick ’r Treat az állandó halloweeni mozi, akkor ez pedig a karácsonyi. Joulupukki-ról kiderül, hogy valójában egy megátalkodott geci, aki az utóbbi ezer évben csak azért volt jó, mert anno egy kisöreggel curlingfogadást kötött és vesztett. De az ezer esztendő letelt, és most bivaly húzta szánjával mészárlásba kezd, jézus feje sem marad a helyén. Ohh, a keresztényi szeretet mily ékes bizonyítéka e film. Nem csak vérbő hanem vicces és kalandos is. 18-as karikás remekmű. Ahogy Al Bundy énekelte psziho papával: Ki száguld a szánkóval? Ki lövöldöz a pisztollyal? Ki teszi tönkre az ünnepeeet? SANTA SLAY!!!

A Two Front Teeth ezt a szarkasztikus vonalat viszi tovább, sokkal kevesebb pénzből ugyan, de kreativitással pótolják a hiányzó dollárokat. A gyáva oknyomozó riporter rájön egy nagy titokra, a Karácsony-aktákra, ami tartalmazza, hogy anno egy repülőjárat elütötte a mikulást, miközben szánján repült a fellegek felett. A balesetkor Rudolf is elpusztult, de a trófeája sokat ér. Riporterünk emiatt rákerült a Mikulás „rossz” listájára, mire zombi elfek, fogtündérek, vatikáni bérgyilkos apácák veszik üldözőbe. Abszolút nézhető darab, sőt!

2006-ban még elkészült a Black Christmas ócska remakje is. Vérességén kívül semmi említésre méltó nincs benne. Várná az ember hátha elfogadható módon írják, szövik a történetet, de mind a Zombie féle Halloween ez is csalódást okoz. Az egész olyan mint a bejgli. Rágod, nyűvőd a száraz tésztát, és mikor eléred a tölteléket, rákell jönnöd, hogy a mák avas és keserű.

A WΔZ-t rendező Tom Shankland 2008-as The Children-je, közhelyessége ellenére is, erőteljes és ijesztő, köszönhetően a jól megválasztott castingnak. Család apraja és néhány nagyja összegyűl egy távoli víkendházban karácsonyozni, de a kiskölykökön betegség tünetei, majd az elvadulás jelei mutatkoznak. Vérben tocsogó, aljas 80 perc, csakhogy a fa alatt ajándékot bontogató, amúgy is kifürkészhetetlenül buta arcú kisöcséd még ijesztőbb legyen a szemedben. 2009-ben még két undormány került ki amcsihonból, az egyik a szinte nézhetetlen Deadly Little Christmas, egy nagyon olcsó Halloween koppintás, Myers helyett Mikulás, sok dumával és az antiszínészet csúcsával, aminek a vége egyfajta Péntek 13 interpretációba csap át, illetve a The Blackout amelyben, egy lakóházban rekedt emberek próbálják felvenni a versenyt Alien szerű lényekkel. Klisé halom, gagyi CGI-vel és trükkökkel.

Ezen túl, karácsonyi témában érdemes még megemlíteni a 1984-es fantasztikus szórakozást nyújtó Gremlins-t, Cronenberg 1977-es Rabidját, és az abban lévő Mikulásgyilkolást de nem maradhat ki a felsorolásból John Waters Female Trouble-ja sem, amelynek nyitánya mindenképp pályázik a „világ legjobb ünnepi jelenete” címére.

Ennyi lett volna! És hogy ebből a sok moziból melyiket válasszuk karácsony estére?! Végül is mindegy. Ahogy a hiperaktív Kázmér mondja a képregényben: Egy vallásos ünnep méltó megünnepléséhez hozzátartozik a hetekig tartó vásárlási láz. Minél több ajándékot kapok, annál, mélyebb a lelki élmény! Szóval, minél többet!

A cikksorozat végén kívánok mindenkinek nagyon sok boldog karácsonyt!

Miskei