A tegnap elkezdett cikk folytatásában, a kreatív nyolcvanas éveket vesszük puskacső alá!

Egyből 1980-ban a legendás David Hess kezei közül került ki az évtized első rémfilmje a To All a Good Night , ami az egyre divatosabbá váló slasher műfaját lovagolja meg. Ez már tartalmazza a karácsonyi horrorok összes sine qua nonját, a ruhától a baltáig. A történet színhelye egy csajkolesz, ahol egy véletlen baleset során az egyik bentlakó meghal (társai úgy megijesztik, hogy leesik az erkélyről). Pár évvel később, a téli szünetet is a kollégiumban töltő maroknyi lányokat(és fiúkat) valaki módszeresen legyakja, valaki, aki tudja mit tettek anno. A későbbi Prom Night és a még későbbi Tudom, mit tettél… is ezt a sztorit nyúlja, így érdemes vele tenni egy próbát. Amúgy igen csak közepes munka, ellentétben az ugyanekkor bemutatásra kerülő Christmas Evillel. Harry gyerekként összezavarodik, mikor látja, hogy a nemrég még a kéményen keresztül leereszkedő télapó, egy órával később már anyuci vénuszdombján vándoroltatja a nyelvét. Ez felnőttként is kísérti, de elhatározza, hogy a környék kölykeinek boldoggá teszi a karácsonyát. Persze csak a jó gyerekeknek. Közben a paranoia elhatalmasodik rajta, bekattan és azokat, akik nem osztják a karácsony fennkölt érzését, megöli. A történet felépítése, a főszereplő játéka, a mondanivaló és a frankensteini vég, egy kellemes thrillert eredményez, tehát mindenképp ajánlott megtekintésre.

Elérkeztünk a 1984-es évhez, és vele megjött a világ legismertebb fehérszakállú gyilkosa. A Silent Night, Deadly Night története Billyről szól, aki gyerekként végig nézi, ahogy egy télapó lemészárolja a szüleit. Kisöccsével egy katolikus árvaházba kerülnek, ahol nem éppen a Ranschburg Jenő-féleszeretetterápia szerint nevelik őket, ráadásul Billy már serdülő ifjoncként úgy néz ki, mint a Mr. Olimpyára készülő Schwarzenegger. Szóval nem csak az esze, de az alkata is megvan hozzá, hogy jó sorozatgyilkos legyen belőle. Nem is hagyja cserben a nézőt. Jópofa és a maga nemében ötletes halálokat felvonultató múvi, a zsáner összes elemével, és mivel a film végén Billy, öccsének átnyújtja a staféta bo… akarom mondani staféta baltát, így azóta további négy részt élt meg.(ezen folytatásokra később kitérek)

Don’t Open Till Christmas a címe a ködös Albionból kikerülő újabb ámokfutásnak. Itt most nem gyilkos mikulásról van szó, hanem olyan mészárosról, aki kizárólag télapó jelmezes fickókat öl. Pár cici, némi gore inkább kuriózum, mintsem jó film. Az 1989-es jópofa Elves-t leszámítva egészen 1996-ig csak a Silent Night, Deadly Night folytatások készültek a témában. AJeffrey Mandel rendezte Elves csak időpontját tekintve szól a karácsonyról. A vért ontó nagyszakállú helyett viszont vannak nácik, okkultizmus, vérfertőzés, gyilkos manó miegymás. A főszereplő csajnak ezekkel a rémségekkel szemben pedig csak a télapó lehet segítségére, pontosabban egy télapó nevezetű, alkoholista exzsaru. Így leírva jól hangzik, a kész mű már nem mutat jó képet. A 87-es Silent Night, Deadly Night 2, egyenes ági folytatása az első résznek, olyannyira hogy több mint a fele azzal telik, hogy megnézhetjük a 84-es eredeti zanzásított változatát. Amúgy a felállás ugyanaz, csak most nem Billy, hanem annak öccse, Ricky a gyilkos. A harmadik felvonásban annak ellenére, hogy meghalt visszatér Ricky, hiszen egy professzor megmentette és kómában tartja. Vak lány, telekinézis, mittudoménmégmicsoda. Blődség a javából. Az utolsó két epizód atyja Brian Yuzna ennek következtében a negyedik rész eléggé erős vizualítással bír. Van itt egy kis Meztelen ebéd, egy kis rovaros horror, sátánizmus, spontán öngyulladás. Teljesen különálló epizód, csakúgy mint a (egyenlőre)záró akkord, a Játék készítő alcímet viselő ötödik fejezet. Történet szempontjából a karácsony azon hiedelmére alapoz, mikor rosszat cselekszünk ha korán bontjuk ki az ajándékokat. Egy csipetnyi King, némi pinokkió, feszültség kilúgozva. Ez volna tehát a ’80-as évek, ami klasszikust és „zs”-t egyaránt szült, de legalább ötletességben nem szenvedett hiányt.

Folytatása következik….

Miskei