Egy általános tanulság a filmekkel kapcsolatban, hogy a folytatás mindig gyengébb az eredetinél, ha pedig az majdnem egy évtizeddel később készül el, akkor minden remény elveszett. Persze vannak kivételek, például a Péntek 13 sorozat is a második Jasonos résszel fektette le a mai napig követett alapjait, és mint kiderült, a Phantasm II is ilyen. Ha röviden kellene megfogalmaznom ennek okait, annyit mondanék: kijavították az első rész minden hibáját, a tíz év meglátszik az effekteken is, és ami a legfontosabb, olyan rémisztő lett, hogy még rám is sikerült frászt hoznia.

Spoilerveszély!

A Tall Man tehát az első rész végén felhasználta legdurvább dimenzión túli erejét – megváltoztatta a valóságot (legalábbis a filmből ez konkrétan így derül ki, nekem valahogy az eredeti félig-meddig érthetetlen lezárása jobban tetszett) így mindenki elfelejtette a létezését, majd kis zombitörpéivel megtámadta Mikeot a hálószobájában. Reggie természetesen meghallja a zajokat, és egy lakáspusztító gázpalackos-kandallós kombóval sikerül megmentenie kis barátját és megölni a Tall Man csatlósait. Mike az ezt követő éveket egy elmegyógyintézetben tölti, mígnem rá nem jön arra, amire Sarah Connor is, hogy ha meggyőző arckifejezéssel azt mondja a dokiknak, amit hallani akarnak, akkor kiengedik. Reggie időközben családot alapított, akik egy üdvözlő partival készülnek Mike hazaérkezésére (természetesen Reggie ismét elfelejtett mindent, azt is beleértve, hogy ő mentette meg a fiút), azonban Mike egy látomásából megérzi, hogy a Tall Man is a házban van, amit alátámaszt a ház felrobbanása mielőtt a garázshoz hajtanának. Reggie teljesen összeomlik, a temetés után elindul Mikekal, hogy megkeressék túlvilági ellenfelüket és leszámoljanak vele. Ez azonban meglehetősen nehéz feladatot jelent, ugyanis a párossal történt konfliktus óta a szörny kifosztó üzemmódra állította az élőhalott szolgák gyártását, magyarul hónapok alatt kisebb településeket mészárol le, hogy friss testekhez jusson. Így jutnak el Perigordba, ahol egy Liz nevű látnoki képességekkel megáldott lány a segítségükre szorul, a Tall Man ugyanis célba vette a családját.

Reggiet és Mikeot sem kell félteni, utóbbi egy házi gyártású lángszóróval, míg előbbi egy Evil Dead sorozatot megszégyenítő négy-lefűrészelt- csövű shotival irtja az élőhalottakat. Akikből sokkal több van, és ahogy a bevezetőben is említettem, sokkal jobb a kivitelezésük és jóval félelmetesebbek, mint az előző részben. Külön undorító a törpikék pofija, a gore faktorra pedig a kis szférák is rátesznek egy lapáttal, akik a legutóbbi rész vérfosós (hehe) jelenete után szintén sokat fejlődtek, a pálmát az a jelenet viszi el, amikor az egyik gyászhuszárt belülről fúrja szét az egyik. Továbbá vannak még gázmaszkos hullarablók láncfűrésszel, pap, akit a keresztjével fojtogatnak és élőhalott nagypapi is (tőle speciel nagyon beszartam, pláne amikor meglátogatja a gyászoló családját). Azt, hogy a Mikeot alakító színészt miért cserélték le, nem igazán értem, ez az egyetlen Phantasm, amiben nem a Baldwin kölyök (nem az a Baldwin család) játsza, bár… mivel már a későbbi részeket is megnéztem, nem is lett volna baj, ha ez a srác viszi végig a karaktert. Reggie pedig továbbra is fergeteges, ő minden idők legjobb zombiirtó fagyi árusa (bár kétlem, hogy létezne több is). Röviden: Phantasm II jött, látott és győzött, az egész széria legjobb és legijesztőbb része!

értékelés: 9/10

Zoo_Lee