Leprechaun, vagyis a rafinált ír kobold újra és újra felbukkan ordenáré közhelyeivel, úgymint lóhere, szivárvány meg a böhömnagy üstnyi arany, hogy újfent gyarapítsa a horror műfaj eddigi trágyadombját.  Az első részben ugye bezárták egy dobozba, de ő kiszabadulva ijesztgette a jónépet – többek között a tini Jennifer Anistont is – háromkerekű biciklijén, a másodikban egy faodúban megrendezkedve kereste évszázadokkal ezelőtt odaígért aráját, harmadikban pedig egy szobor formájában érkezett Las Vegasban, hogy újra bosszantson minket…

Mikor a horror-forgatókönyvírók bajban vannak, mi is legyen az újabb folytatás szuper koncepciója, egy potenciálisan ötlet azért mindig beugrik nekik: rakjuk át a cselekményt a jövőbe / az űrbe, egyszerűen zseniális!! Hogy csak néhány példát említsek: Dracula 3000, Hellraiser 4, vagy Jason X – láthatjuk, mennyire “sikerült” darabok…

Jövőben vagyunk egy speciális zsoldossereggel, akiket a szörnyű Lény elfogására képeztek ki – kb. annyira meggyőzőek, mint bárki a Csillagközi Invázió 2-ben. Leszállnak a célbolygóra, és rövid csatározás után kimentik a rútul sminkelt királylányt a gonosz kobold karmai közül. A poén kedvéért még lézerkardozik is egy keveset, de a végén törpénk mégis darabjaira robban. Egyik katona rögtön lehugyozza, amit nem kellett volna, ugyanis mikor az űrhajón később az egyik csajt meg akarja kefélni, a farkából hirtelen életre kel kobold! Meg ne kérdezzétek, hogyan került oda, tudja a tököm! Megbízójuk, Dr. Mittenhand (egy félkezű, ember felsőtestű, alul robot, de leginkább egy olyan gusztustalan paca, mint amilyen a Tini Nindzsa Teknőcökbe Krang, az Agy volt) meghosszabbítja a küldetésüket, amibe ők, a fémfejű parancsnokukkal együtt, némi prémium fejében bele is mennek. Közben gonosz manónk (teljesen felesleges és fárasztó monológjai után) egyre-másra nyírja ki a katonákat. Egyszer egy csajszi szitává lövi, de nem baj, mintha mi se történt volna, kinő a cipőjéből, és újra támad! Rusnya, robot-ember féllényünk, Dr. Mittenhand valami DNS-sel újra emberré akarja alakítani magát, de Leprechaun jóvoltából egy pók kerül a csodaturmixba, amitől a film további részében egy undorító óriáspókként vesz részt. Koboldunk kiszabadítja a királylányt, és gyorsan aktivizálja az önmegsemmisítő gombot, hogy peregjen az események. Végső harc közben a főhős csaj egy lézerrel véletlenül felnagyítja a koboldot, de sebaj, mert a társa gyorsan kinyitja az ajtót, és a végtelenül űr kiszippantja magával a MegaLeprechaunt, ami aztán kint végleg darabjaira robban. Akárcsak a pókszörny, miután találnak folyékony nitrogént, amivel lefagyasztják. Hát, ennyi lenne a borzadály.

Ezt a mega-hulladékot technikai szempontból a Dracula 3000-hez tudnám leginkább hasonlítani, mivel az űrhajó díszlete kb. három folyosó meg két szoba, amikor kívülről mutatják, akkor pedig egy primitív számítógéppel szerkesztett űrhajót látunk.  Szereplőink egytől-egyig nímand nullák, akárcsak szájukon kifingott mondataik. Ha nem intézte volna el őket a kobold, én tettem volna, de már a film legeslegelején, hogy ne folytatódhasson tovább ez az ocsmányság!! Érdekes például, hogy az űrhajón véletlenül akad egy törpe-méretű védőruha, de találkozhatunk még olyan fárasztóan szar jelenetekkel is, mint mikor egy tálcával szétlapítják az orvosnak a fejét, vagy amikor kobold koma megigézi a parancsnokot, mire az női ruhában elénekel egy dalt. Chucky dumáit se szerettem valami nagyon, Leprechaun-ét meg aztán egyenesen ki nem állhatom! Ezzel a filmmel egyedül talán a manót játszó Warwick Davis járt jól. Mi semmiképpen.

Értékelés: 3/10

eyescream