Mi az: két keze van, négy lába, és elég jámbor teremtmény? A megfejtés esetünkben nem kezes bárány, hanem egy elcseszett, tri-podra hajazó robot, melyet tudósaink azért fejlesztettek ki, hogy emberéleteket mentsenek a háborúk során. De ahogy ez ilyenkor lenni szokott a jószándék sohasem ér célt: a világ legértelmesebb masinája valamilyen felfoghatatlan oknál fogva meghülyült, és most halomra öldösi az embereket… Ugyan nem horror, de félelmetes, hogy mennyire primitív és ostoba film, így hát muszáj írnom róla, elvégre az elrettentés is e portál alapfeladatai közé tartozik!

Adott egy repülő tele überzsíragyú tudóssal, a raktérben pedig valami titkos ládikákat szállítanak – már ez a két tényező tökéletesen elegendő okot ad arra, hogy miért is ne repülhetnének bele az évszázad legnagyobb viharába, hogy aztán persze lezuhanjanak a legközelebbi, alattuk lévő szigeten. Hogy az izgalom a tetőfokára hágjon, a ládákban most nem kígyókat vagy zombikat rejtettek, hanem csápokkal rendelkező, gyilkos óriás robotokat, micsoda tuti ötlet!! Lehet, hogy csak bennem merül fel a kérdés, hogy az origamit megszégyenítő hajtogatós technikával sikerült belerakni azokat a bazinagy tri-podokat a ládákba, vagy inkább az IKEA szereld magad mozgalom érte el őket?! Nem lényeg. A Pentagon egyik szupertitkos katonai alakulata magához vesz egy (a robotok megállítására szolgáló) csodafegyvert meg egy B-filmekbe illő tudóshölgyet, aztán humorosnak szánt dumák közepette nekivágnak a szigetnek. Ugyanabban a viharban persze egy másik csapat is földet ér a szigeten, nevezetesen egy bankrabló bagázs (mert kellenek rosszak is bele), akiknek elromlott helikopterét nem sokkal később a két tri-pod kreatív team-munkában egyszerűen elcsórja – mivan!? A két társulat hamarost összetalálkozik, és ahogy lenni szokott együtt próbálja felvenni a harcot a filmben roppant humorosan megfogalmazott „konzervnyitók” ellen. Olyan elképesztően röhejes haláloknak lehetünk tanúi, mint mikor emberünk a nagy lövöldözés közben hirtelen szaltózik egyet, majd a nagy büdös semmitől elhalálozik – ugyanis elfelejtették oda-animálni a halálos sugárnyalábot, de semmi baj. Azt meg mindig is bírtam, hogy a profi módon kiképzett csapat tagjai szimpla pisztollyal meg puskával lövik a robotokat minden konfrontálódás során, annak ellenére, hogy a film elején fel lettek világosítva, hogy a semmilyen golyó nem tesz bennük kárt – az ilyen zsenik bőven megérdemlik a halált! Végére hárman maradnak az egyik tripod ellen – másikat sikerült felrobbantani, amint éppen el akartak húzni a megszerelt helikopteren. (Ennél a résznél egyébként újra felmerült a kérdés: origami vagy inkább IKEA módszerrel?!) A megmaradt gépet egy nagy rádióantenna alá csalják, amit felrobbantak, és ráesik, nyilván príma stratégiának tűnik, mert még így is bele tud csapni egy villám – nem restellik ugyanazt az animált részt többször is bevágni, hogy hatásosabb legyen -, és végül elpusztul a gyilkos robot.

Kezdjük rögtön a rendezővel, bizonyos Jim Wynorski-val, akinek kezei közül olyan ZS-csodák kerültek ki, mint a Komodo vs. Cobra, Vérszomjas szörnyecskék 4, Raptor, Gargoyle, és még vagy öt percig sorolhatnám csak a videóra gyártott fosokat. Szemet gyönyörködtetően megkoreografált, csodálatos CGI-jelenetei miatt akár egy Asylum-műremek is lehetne, bár így sem ér minket csalódás a rendkívül okos párbeszédek, teljesen realisztikus élethelyzetek és emberi reakciók terén, ahogy szereplőink sem értem, miért nem szerepelnek VALÓDI filmekben. Vagy hogy miért nem nyomják a Film+ nevű igénycsatornán legalább naponta… Lényeg, hogy az edzettebb thrash-fanok számára prímán szórakozást nyújt, de még nekik sem árt a nézés közben pár kiló idegnyugtató, haha!

Értékelés: 3/10

eyescream