Elöljáróba csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a film még a Tromához képest is a legalja, pedig ők aztán tényleg szó szerinti a szarral gurigáznak. Az meg már csak tejszínhab a trágyatortán, amikor a film legelején Uwe Boll nyilatkozik magából kikelve, hogy ő még ekkora darab szart nem látott, és ha egy mód van rá, messze kerüljük el, és semmiféle kapcsolatba ne lépjünk a filmmel. Nyilván elfogult saját alkotásaival szemben, de azért azt már nem hiszem, hogy ezzel a Tromás vendégszerepléssel nem fogta azok finom célzását…

Történetünket egy rádiós csajszi meséli el (a maszkmester Tom Savini macája), miután élő adásba tökre kiakad a sok szartól, ami körülveszi, ezért belekezd egy régi mesébe: apa kisfiával és egy pórázra tartott tigrissel elmegy a susnyásba zombi irtani. Tényleg, ennél jobb kezdés nem is lehetne, haha! Tizenöt évet ugrunk az időben, amikor is két baromarcú rendőrjárőr ártatlan embereket öldös le heccből, néha meg egy kocsinyi fiatal srácot állít le azzal a szöveggel, hogy smárolják le egymást, különben feljelentés lesz a vége. Szóval roppant jól szórakoznak. Tromához hűen nem kell sokat várni: egy iskolai zuhanyzóban hamar felvillan az első pár cici, majd egy videotékában lejátszódó rapid bezombulásnak is tanúi lehetünk. Rendőreink némi faszkodás (értsd: feleslegesen kretén párbeszédek tömkelege) után oda is érnek az iskolába, ahol fiataljaink javában bujkálnak a zombik elől, sőt a figyelmesebbek még Lloyd Kaufman Troma-vezért is felfedezhetik a gügye, sántikáló takarító szerepében. Pár túlélővel eljátsszák a School of The Living Dead című roppant interaktív fejezetet, melynek során zöld trutyit hányó élőhalottak mellett, a bejáratnál egy Martin Kove kinézetű karatés ninja-zombival is meggyűlik a bajuk, de mindent sikeresen átvészelnek. Kis csapatunk ezután az egyik rendőr házába szalad, ahol is a random módon feltűnt pap mindent elmond: a zombik valójában a Sátán teremtményei, ahogy Isten is maga képére formálta az embert, úgy a gonosz is létrehozta a seregét. Csakis az egyik zsernyák győzheti le, mégpedig oly módon, hogy a fővezérüket kinyírja (őt többször is bevágják pár percre), ahogy anno a film elején az apja is tette. Némi élőhalottas pankráció a természet lágy ölén, majd hősünk egy közeli barlangban megleli a főgonoszt, és kitépi a szívét, mire megszűnik a város zombulása. De mielőtt még azt hinnénk, hogy itt a happy end, jön Robert Z’dar (minden állkapcsok archetípusa) és haverjával szitává lövi hősünket, emiatt aztán újra zombi attack következik…

Bevezetőben már ecseteltem, hogy mennyire szar, de most újfent megerősítem ezt az állításomat, mellesleg az iMDb 2.9 pontozása szerintem elég reprezentatív. Az általam eddig látott Troma alkotásokban volt néminemű szerethető amatőrség / bugyutaság / fárasztás, de hogy ebben a szörnyűségben mik vannak, te jó ég!! A zombik annyira low budget kategóriásak, hogy arcon van valamiféle fehér tempera (esetleg vízfesték), aztán ennyi. Marcangolásnál meg az a nagy helyzet, hogy odadobnak ilyen gagyi gumiszerveket meg ételszínezékes katyvaszt, nesze örülj paraszt alapon. Kedvencem, amikor az elején a zuhanyzóban elkapja a csajt a zombi, és csak annyit látunk, hogy valaki a kamera mögül a falra dobja a vöröses plasztik-belsőségeket, aztán szevasz. Általában nincs kifejezetten bajom az amatőr jellegű (horror)filmekkel, de ez a mű annyira überretek, hogy a krónikus agyfasz garantált, úgyhogy MEG NE NÉZZÉTEK!!

Értékelés: 3/10

eyescream