Ismerd meg Darrent? Sokkal inkább ismerd meg minden idők egyik legfosadékabb könyvadaptációját, ami sikeresen alulmúlta az eddig általam negatív csúcsnak tartott Eragont is. Tény, hogy ritkaság az igényes könyvfeldolgozás, de amit a Vámpír könyvekkel tettek, az minimum egy halálos bűnnel egyenértékű.

Még mielőtt bárki megkérdezné, hogy miért támadtam meg egy családi filmet, tisztázzuk: a Rémségek cirkuszának nem családi filmnek kellett volna lennie. Egy kimagaslóan jó ifjúsági horrornak, a Vámpír könyveknek az adaptációjáról lenne szó, ami 12 kötetével gazdagítja a könyvespolcomat már évek óta (a kötetek többségére a megjelenés napján csaptam le) az írót, Darren Shant pedig a mai napig az egyik kedvenc szerzőmnek nevezem. Tehát: ennek a fosnak egyszerűen nem egy nézhetetlen családi filmnek kellett volna lennie, ami ráadásul ki****tt szemét módon félig Fazekas Harry félig pedig az alkonyatkor is ébren levő vegavámpírok babérjaira tört – és még ezt sem túl ügyesen teszi.

Darren egy hétköznapi fiatal srác, nem hétköznapi érdeklődéssel a különböző pókok iránt. Ez az érdeklődése lesz a veszte, miután a világot titokban járó, és különös szerzeteket felvonultató Cirque de Freak előadásán megpillantja Madame Octát, a legveszélyesebb pókot, ami valaha is létezett. A pók gazdája egy több száz éves vámpír, Larten Crepsley. Darren és barátja, Steve ezt a felfedezést különböző módon próbálják meg kihasználni: Steve a vámpír társává akar szegődni, Darren meg akarja zsarolni, hogy ellophassa Octát. Végül sikerül megszereznie a pókot, azonban később beüt a probléma: Steve halálos dózist kap a kis szörny mérgéből, az ellenanyag pedig egyedül a vámpírnál lelhető fel. Ugyan Crepsley visszautasította Steve követelőzését, arra hivatkozva, hogy a fiúnak gonosz a vére, Darrentől azonban mégis azt kéri, az ellenszerért cserébe mondjon le halandó életéről, és szegődjön az inasává. Darren hezitál, de a barátjáért megteszi. Ezzel el kell búcsúzni addigi életétől, családjától, barátaitól, és hátborzongató utazásra indul egy vámpír oldalán a sötétség birodalmába.

Feltűnt, hogy nem írtam semmi epés megjegyzést a fenti sorokban? Helyes, ugyanis ott a könyvek történetét foglaltam össze dióhéjban, azoknak a zseniális könyvekét, amiket ez a film afféle pedofil istenségként gyaláz meg. Teljesen komolyan: ez a film a tökéletes példa arra, hogy hogyan lehet mindent, ismétlem mindent elrontani, amit csak egy adaptáció elronthat. Ezt a filmet nézni olyan kínszenvedés volt, hogy már már könyörögni kezdtem a Texasi Láncfűrészes 4 DVD lemezéért, amit eddig soha, egyetlen film sem tett meg velem. /Kezdem furán érezni magam…/ Darren karaktere ellenszenves hülyegyerek lett. Crepsley cirkuszi kretén. William Defoe és Salma Hayek morzsányian apró fos kis mellékszereplőket alakítanak, akiknek épp ezért iszonyatos kihatásuk lett a történetre (az annak erős jóindulattal nevezhető hulladékra). Mindez még sikeresen meg van tetőzve azzal, hogy a könyvek néha rémisztő, néha sötét, néha szellemesen vicces hangulatát lecserélték egy fostos vígjátékéra. A mélypont számomra az a jelenet volt, amikor Darren a sírban várta, hogy Crepsley jöjjön és kiássa. A könyvben ez tökéletesen el volt találva, a szomorúság, ahogy átgondolja az életét, az utolsó pillantás, amit a városra vet, ahol leélte halandó éveit… Itt egy barmot kapunk, aki PSP-n tol valami platformjátékot, amíg a vámpírra vár, majd rögtön ezután megjelenik a rivális vámpírklán (a vérszipolyok) egyik képviselője, Murlaugh (természetesen a könyvbeli ijesztő megjelenése helyett középkategóriás rosszfiúvá ledegradálva) és afféle magyar népmesehősként egy zsákkal megpróbálja elrabolni hősünket. /Nyugtatót, könyörgök, adjatok nyugtatót, mielőtt rosszul leszek!/ Ha mindent röviden akarnék összefoglalni (amit meg is teszek, hogy ne kelljen többet gondolnom erre a szörnyűségre): el van cseszve a történet, el van cseszve az összes szereplő, el van cseszve a hangulat és a színészek is csak úgy ímmel-ámmal próbálnak alakítani. Az igazi fájópont még Mr. Tiny karaktere. Ő a könyvekben egy rejtett aduász volt, egy nem túl bizalomgerjesztő, igen nagyhatalmú kis figura, aki csak megfigyelőként volt jelen és csak a nagy fináléra váltak egyértelművé a valódi céljai és szándékai. A film sikeresen átalakította őt egy dilinyós dagadt varázslóvá, akiről az első perctól lerí, hogy ő a boss. Szánalmas.

Kihagytam valamit? Ja igen. A filmben van egy olyasmi is… tudjátok egy olyan szerelmi szál izé is… a főhős és egy lány között… aki egy majomlány, merthogy… FARKA VAN!

/Hagyjátok a nyugtatót, hozzatok whiskyt, vilmost, vodkát, majd sört és arra rá egy kanna bort ebben a sorrendben, hogy kihányjam a gonoszt, amit a film megnézésével szívtam magamba!/

Ettől a fostól csak akkor nem kapsz tőle öngyilkossági hajlamot, ha gyenge Harry Potter klónként állsz neki, és nem olvastál el egy szót sem a könyvekből. A gond az, hogy akkor még jónak is tűnhet éppen.

értékelés: 1/10

Zoo_Lee