Az első részről nemigen tudok nyilatkozni, maximum, amit a Harvester berkeiben olvastam róla, de még így is kitűnik, hogy kábé annyiban hasonlít a kettes számúhoz, hogy szintén űrlényes a téma, aztán szevasz. Ha közelebbről is szemügyre vesszük a folytatást, lehull a lepel: nem több, mint egy kis költségvetésből összetákolt, meglehetősen szegényes arculatú Alien-kópia, melynek megtekintése helyett inkább az eredetit javasolnám…

Valahol Amerikába, a halál faszán, jó mélyen a föld alatt titkos kísérleteket végeznek: fénykéve segítségével küldenek át emberek a túlvilágra; ez az ún. Nexus program. A három vállalkozó szellemű utast odaát megtámadja valami szörny, ezáltal megszakad a rádiókapcsolat, és bizony ott ragadnak. Ennek hírére érkezik meg a kísérlet egyik vezetőjének ex-férje, aki véletlenül maga az egész program szülőatyja. Kissé tartanak tőle a kollégák – főleg Alex, a rosszarcú főmufti ellenzi az ittlétét -, ugyanis Texasban csúnyán felrobbantotta a laborját. Mikor a felspécizett mentőcsapat készen áll, hogy átküldjék őket erre a másik oldalra, váratlanul helyreáll a kapcsolat, s az egyik utas (egy nő) megtépázva, de épségben tér vissza. Illetve térnek vissza, így többes számban, merthogy valami kis élősdi fészkelte be magát aranyom hasába. Rövid idő múlva kikel, s vadászösztöneit realizálva hentelni kezd a mindentől elzárt bázison.

Mint az elején említettem, egy low budget Alien-kópiával van dolgunk, éppen csak Ripley hadnagy hiányzik belőle, meg mondjuk a Bishop. Bár Lance Henriksen így is annyi minősíthetetlen fosban szerepelt már, hogy most az egyszer nem sajnálom, hogy nem láthatom a hülye fejét. Műfajában egyaránt keverednek sci-fi, fantasztikus és horror elemek, néhol pedig egészen jókat lehet derülni rajta. Főleg, amikor a mélyenszántó magyarázataikat próbálják előadni…

eyescream

Értékelés: 6/10