A rettegés az élet szinte minden területén jelen van, így az ünnepeket sem kerüli el. Húsvéti nyuszi székrekedéssel küzd, így nincs tojás, valakire rádől a májusfa, vagy Terry Black nőnapkor nem kap virágot. Nyilván olyan szituációt is sokat láthattunk már, hogy a kedves, öreg Mitulás bá’ b*szottul bekattan, és mindenki kinyír, aki rossz volt. Olyanra viszont, hogy a bosszútól szomjazó fenyőfák életre kelnek, és lemészárolják a karácsonyt ünneplő gazdáikat, szerintem még nem volt precedens.

Ugyan nemrég a mozikban is elkövettek egy hasonló bio-lázadást az emberiség ellen (Az esemény), de ezt a mostanit sokkal inkább át tudom érezni. A fák itt antropomorf tulajdonsággal rendelkeznek, rendesen beszélgetnek egymással, veszély esetén cidriznek, meg hasonló dolgok. Még jó, hogy nekünk pár éve műfenyőnk van.

Szépséges fenyőerdő a hegyen, hullik a hó, alatta meg andalító zene. Az imént felvázolt idill sajnos nem tart sokáig, ugyanis hamar bevágódnak a mocskos favágók. Eszméletlen, milyen Troma-filmbe illő arcokat szedtek össze, és hogy milyen vehemenciával destroykodnak – vágják, rugdossák, illetve alázzák meg a fákat. Fenyőink megpróbálják valahogy menteni a bőrüket (tüskéiket), egymással kooperálnak (ilyenkor felirattal jelzik, mit mondanak egymásnak fenyőül), összefogózkodnak az ágaikkal, meg ilyesmik, de sajnos nem eléggé. Közülük párat hatalmas máglyán tüzelnek el, a megjelöltek pedig mennek a fatelepre, ahol aztán behálózzák, majd kamionokba pakolják őket. Főhősünk (aki szintén egy megjelölt fajta) egy kisvárosi fenyőpiacra kerül, ahol egy átlag amerikai család veszi meg. Miután beállítják a nappaliba, és össze-vissza díszítik minden csillogó szarral, nem bírja tovább, és fellázad. Először a kislányt húzza magába, és végezi ki, aztán a fater nyakába állítja a csúcsdíszt, de ugyanebben a pillanatban szinte mindenhol megindul a karácsonyfák tömeges életre kelése, és ezzel együtt a karácsonyt ünneplő emberek eszméletlen hentelése. Szeretkező fiatalokat végeznek ki, hol meg ironikusan modorban, fejszével vágják darabokra az egyik fenyőfaárust. Amikor feldíszített fenyőfák üldözik fényes nappal az embereket, engem kísértetiesen emlékeztet a hasonlóan thrash-nagyágyú Gyilkos Paradicsomokra. Valami zseniális képsorok ezek! Az azért mondjuk tényleg betegre sikeredett, amikor az egyik feldühödött fa rálép a kisbabára, így véve revansot a film elején kinyírt kis fenyőjéért…

Negyedórás a film, de valami elképesztően zseniális. Nem csoda, hogy Jason Eisner alkotása jó pár rövidfilmes díjat nyert, még a Sundance-t is megjárta. Maga az alapkoncepció trash filmeket idéz, viszont a megvalósítás önmagáért beszél. Gyönyörű képsorok az elején a tájról, de egyébként végig klassz a kamerakezelés, főleg amikor a fenyő „szemével” láthatjuk az eseményeket. Amikor pedig beszél, aranyosan morog és egyéb artikulálatlan fenyő-hangokat ad ki. Mészárlásos jelenetek is mind teljesen jók (poénosak), egyedül a szemkinyomásos rész sikerült kicsit gyengén. De még így is bőven tízpontos.

A film megtekinthető: ITT

Értékelés: 10/10

eyescream