Minden egyes alkalommal, amikor megtekintem a Troma aktuális igénytelenségét – mondanom sem kell, hogy kapásból krónikus agyfaszt kapok, amit furmányos módon csak más retek horror megtekintésével tudok enyhíteni -, megfogadom, hogy nem nézek több ilyen jellegű ocsmányságot, mert nem éri meg. Persze csak addig tartom, amíg meg nem kaparintom a soron következő ökörséget. Sajnálom, függő vagyok.
Hősünk, Arbie (aki kb. annyira elcseszett egy lúzer, mint a Toxikus Bosszúálló srác korában) éppen meg akarja dugni csaját egy kihalt temetőbe, mikor felbukkan egy pszichopata fejszés gyilkos, hülyéskedik nekik egy sort; ezzel mindent elcsesz. Logikus, hogy csaja emiatt otthagyja, és beáll leszbikusnak, haha!
Három évvel később egy csirkebüfé épül az említett temető helyére, ahol is állást vállal lúzerünk; és mondanom sem kell, tökéletesen beleillik az ottani szedett-vedett társaságba. Már-már kezdene beletanulni a hússütésbe, mikor a város lakossága hirtelen fellázad a büfé ellen. Most gondoljatok el egy szokásosan idióta Troma-lázadást minden egyéb oda nem illő vacakkal, és szorozzátok be kettővel. Arbie itt találkozik újra leszboszi csajával meg annak nőjével; próbálná visszahódítani, de ne fűzzünk hozzá nagy reményeket. (Leszbikusaink jóvoltából láthatunk kivillanó csöcsöket meg egyéb szoft-erotikus lejtéseket, szóval ilyen elemekből nincs hiány!) Némi fondorlat, és meggyőzik a népet, hogy egyenek ott, mert az milyen cool! Rövidre zárva: kajáldánkban kétes eredetű, zöld tojások tűnnek fel, és ettől mindenki hamar bezombul. Valaki húsnak álcázva bedarálja magát, vagy egy ember méretű csirke falja fel, lényeg, hogy a végére már az egész átkozott büfé tele lesz őrülten rohangászó, agresszív modorban hentelő, ember nagyságú zombicsirkével. Vércsirkével, ha úgy tetszik. Hősünk pár arccal elbarikádozza magát, és próbálja túlélni a stáb részéről kreatívan előkészített gore-jeleneteket…
Indián temetőre épült csirkebüfében egy ősi átok miatt az emberek zombicsirkévé változva hentelik egymást, ötpercenként pedig dalra fakadnak (Chicken the Musical) és folytatják a gusztustalan, agybeteg és fárasztóan szar Troma-jelenetek sorát. Mindezt leszbikus csajokkal és Ron Jeremy vendégszereplésével – röviden így lehetne megfogalmazni eme csodálatos thrash produktumot. Kiváló bélontással. Rajongóknak kötelező darab!
Itt pedig hozzá egy frappáns játék: Toxic Avenger Vs. Poultrygeist
eyescream
Értékelés: 10/10
Ez zseniálisan hangzik… 😀
az is, must see kategória 🙂
Imádom ezt a filmet, abszolút must see kategória, amúgy megvan két könyv a jó öreg Kaufman bától, amiben leírja a Troma mindennapjait és a forgatási körülményeket (legtöbbször a Poultrygeistra hivatkozva, hisz az a legutóbbi filmje). Remek bemutató, de én a Troma filmeket nem tudnám értékelni semmilyen mércével, ugyanis ahogy arra a könyvekben is többször kitér, ezek a filmek nem azért készültek, hogy a közönség elájuljon tőlük, arassanak a kasszánál, vagy esetleg díjakat vágjanak hozzájuk. A Troma lényege, hogy hisznek a filmekben, és leforgatják őket, olyan színvonalon, hogy akik értékelik ezeket az underground filmeket, azoknak tetsszenek.
vagyis nekünk 🙂
írok még Troma filmekről, úgyhogy nem lesz belőlük hiány!