Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a Texasi láncfűrészes mészárlás 2003 egyik legjobban (ha nem a legjobban) várt horrorfilmje. Tobe Hooper 1974-ben az eredetivel olyan magasra rakta a lécet, hogy azt tizenkét évvel később még saját maga is alig-alig ugrotta át. Aztán jött egy hangulatosan induló harmadik rész, amelyre azt is mondhatnám, hogy egészen jó volt, ha nem láttam volna az előző kettőt. Majd néhány évvel később Kim Henkel, az eredeti írója és producere úgy gondolta, hogy megrendezi élete első filmjét – ami azóta az utolsó is – “Texasi láncfűrészes gyilkos visszatér” címmel, a főszerepben Renée Zellweger-rel és Matthew McConaughey-vel. Henkel ezzel a filmnek alig nevezhető förmedvénnyel olyan mély szintre süllyedt, ami csak nagyon kevés “rendezőnek” sikerül. A film tehát minősíthetetlenül szar, de sokaknak mégis az fáj a legjobban, hogy az első rész félelmetes és brutális Bőrpofája itt már csak egy szánalmas retardált buzi, aki női ruhákban égeti magát maximális lángon.

Aztán egy tökös német fickó úgy döntött, hogy beül a rendezői székbe és megmutatja, hogy az igazi Bőrpofa nem egy köcsög, hanem egy végtelenül kegyetlen, a legvadabb állati ösztönein uralkodni képtelen szadista gyilkos. Az úriembert Marcus Nispel-nek hívják, akinek szintén ez az első filmes rendezése. Ahogy az eredeti is az volt Tobe Hooper-nek majd’ 30 éve.
Mivel az eredeti és a remake változat között komoly különbségek vannak, azok egy részét kénytelen vagyok megemlíteni, de nem fogom túlzásba vinni, hisz’ nem akarom elrontani azoknak a szórakozását, akik már ismerik az eredetit, ezt pedig a moziban szeretnék megnézni. Mégis azt mondom, hogy aki most még nem akarja megtudni ezeket az eltéréseket, ugorja át ismertetőm ezen részét.

A film úgy kezdődik, akár az eredeti. Vagyis majdnem. Halvány, gyenge minőségű képek Amerika legbizarrabb bűntényének tárgyi bizonyítékairól, ugyanazokkal a felejthetetlen hangeffektekkel, amiket a ’74-es filmben hallhattunk. Aztán visszautazunk az időben és megismerjük a film főhőseit; huszonéves életvidám srácok és csajok, akik imádnak dugni és füvezni, ahogy azt a hetvenes évek amerikai fiataljától el is lehetett várni. 🙂
Éppen egy minibuszban röhögcsélnek a nagy semmi közepén, amikor véletlenül majdnem elütnek egy fiatal nőt, akit ezután felvesznek. A csaj – szegényt láthatóan jól megverték/megkínozták – néhány elég nyugtalanító mondat után előkap egy pisztolyt és kiloccsantja vele a saját agyát. Hőseink enyhén bepánikolnak, de továbbhajtanak, és a közeli tanyán próbálnak segítséget kérni. Itt egy kattant öreg nővel, majd egy rosszarcú vénemberrel találkoznak, akikről természetesen nemsokára kiderül, hogy tényleg teljesen őrültek. Idővel a helyi rendőr is megérkezik, aki meggyanúsítja a fiatalokat a lány meggyilkolásával. Közben feltűnik Borpofa is, aki elkapja az egyik srácot az öregember házában (ő egyébként arról kapta a nevét, hogy lenyúzza az áldozatok arcát és abból maszkot készít magának).
Ketten a haver keresésére indulnak, miközben a többieket az egyre őrültebb, brutális rendőr veszi kezelésbe. És ami ezek után következik (egy órányi tömény horror), azt összefüggő mondatok helyett inkább néhány szóval szeretném leírni: kínzás, csonkolás, kampóra akasztás, menekülés, bujkálás.
És persze mindenek előtt: láncfűrész-berregés.

Mikor először meghallottam, hogy újraforgatják az első láncfűrészes sztorit, nem tudtam, hogy mit érezzek. Örüljek-e annak, hogy újra láthatom kedvenc mészárosomat, vagy inkább attól féljek, hogy még egyszer belerúgnak az eredeti filmbe. Attól tartottam, hogy Markus egy lágyabb, teljesen felesleges remake-et fog csinálni, a modern tinihorrorok bizonyos sablonjait követve, de nem ez történt.
A 2003-as Texas Chainsaw Massacre képi világában is és hangulatában is kísértetiesen emlékeztet az első részre, és aki azt hiszi, hogy ez a film durvaságában alulmarad az elődökkel szemben, az alaposan csalódni fog (a kampóra akasztgatós jelenetek soha nem voltak ilyen élethűek!). A buta horrorfilmekkel szemben itt hőseinket nem csak testileg kínozzák meg – noha abban sincs hiány -, hanem lelkileg is, márpedig igazából a kettővel együtt lehet olyan hatást elérni, hogy a néző féljen és undorodjon, az érdeklődés viszont egy pillanatra se lankadjon.
Ebben persze jókora szerepük volt a színészeknek is, akik egytől-egyig remek alakítást nyújtanak (jó ötlet volt az is, hogy nem szerepeltettek sztárszínészt a filmben, így az még “élethűbbnek” tűnik).
Persze vannak és még lesznek is olyanok, akik a szájukat huzigálva nagy okosan előadják, hogy miért nem jó ez a film, miért volt teljesen felesleges az elkészítése. Gyakran olyan sznobok mondják ezt, akik sosem a Troll 2-ben, a Zombie Lake-ben, vagy más európai – ne adj isten távolkeleti! – hulladékokban keresgélik a hibákat. De ez a film nem rossz és főleg nem felesleges. Már csak azért sem az, mert a moziba járók többsége egyáltalán nem látta a Texasi láncfűrészes mészárlás első részét, ergo hasonlítani sem tud, így számára ez nem egy remake, hanem egy jó horrorfilm lesz. Ám mivel a történetet alaposan megcsavarták a forgatókönyv írók – ami már az első néhány perc után nyilvánvalóvá válik -, azok számára is sok meglepetést fog tartogatni, akik látták és szerették az eredetit.
És persze az imidzsváltás is nagyon ráfért már szegény Bőrpofára.

értékelés: 9/10

Blizz