Paraszt rendőr, 30 évesnek látszó tinédzserek, tejbegrízt okádó madárijesztő, zombik, boszorkány…
Felsorolni is nehéz, mennyi fantasztikus figura népesíti be ezt a másfél órás filmtörténeti csodát, amit hosszú-hosszú évek óta kultuszfilmként kezel a szűkebb baráti köröm néhány tagja. A videótékák megjelenésekor tűnt fel belőle néhány példány itt-ott, azóta sajnos hiánycikk, mi azonban néhány évente összeűlünk, mint egy titkos (igazából csak retardált) társaság, és megnézzük újra, mert ilyen tényleg nincs még egy.

Mint ahogy Maldún emberből is egy van. Három méter magas, gumiból készült a feje és folyamatosan vicsorog. Valamikor az idők kezdetén élt, jóval az emberiség megjelenése előtt. Aztán a maradványait meglelte egy Maldún nevű régész, aki később öngyilkos lett, a szörny hullája pedig egy cirkuszhoz került. Ám már az első éjjelen tűzvész tört ki a cirkuszban, százak haltak meg, a Maldún ember pedig eltűnt…

A nyolcvanas évek végén járunk. Fiatalok romantikáznak éjszaka a Lidércvölgyben, akik véletlenül megtalálják a Maldún embert, ám még mielőtt elrohannának segítséget kérni a vontatáshoz (szép nagy darab megkövesedett testről van szó), az egyikőjük lecibál valamiféle amulettet a szörny nyakából és zsebre vágja azt. Mire visszajönnek, a Maldúm embernek hűlt helyét találják. Hőseink úgy döntenek, hogy a “tolvaj” nyomába erednek, így jutnak el a sűrű sötét erdőben bolyongva abba a temető melletti vészjósló kúriába, melynek lakói a démoni erők szolgái: Loath, a szellemklán vezére és közvetlen csatlósai: Forn, a szellemileg erősen visszamaradott zombi, valamint egy varacskos-disznó arcú kövér izé, Born. Ezen teremtmények a Maldúm ember segítségével szeretnék leigázni az emberiséget, ahogy azt Loath a következő mondatokkal fogalmazza meg:

“Maldúm hamarosan feltámad, és a pondrók megismernek! Haláluk a fény halála lesz! A sötétség hajnala! A mi birodalmunk kezdete! Jól fogjuk kihasználni az időt!”

Csakhogy a korong nélkül a Maldúm ember nem támad fel és a sötétség hajnala sem jő el. Így aztán a démonok földi helytartói a ház körül ólálkodó fiatalok életére törnek. Hőseink a népes (három fős) démoni sereggel, temetőből előmászó élőhalottakkal, valamint gonosz, ördögi trükkökkel szemben próbálják védelmezni az emberiség megmaradását jelentő korongot, amely nem kerülhet rossz kézbe!

A jó oldalon fontos szereplő lesz még a parasztoid hanghordozású rendőr, aki állandóan baszogatja hőseinket, míg végül barátaink segítségére siet, valamint egy igencsak irritáló boszorkány, aki mentálisan készíti fel a főszereplőket a démonokkal szembeni harcra.

A “Kék lidércek” fantasztikusan szar film, imádom! Írtam már róla korábban is, lehet, hogy még fogok is, de ezt nem lehet eleget reklámozni. Annyira gagyi, annyira retro (van egy kis Scooby Doo-s beütése is egyébként), tele kulcsjelenetekkel, mint amikor a 30 éves színész tinédzserként előadja, hogy “apám a szart is kiverné belőlem, ha ma éjjel nem mennék haza“, vagy amikor… ááá, nem is sorolom tovább, hosszú lenne. A sminkek és díszletek egyébként nagyon jók, a sztori is pörgös (bármennyire is bárgyú), a magyar szinkron pedig zseniális, klasszisokkal jobb, mint az eredeti (bizony, úgy is végig néztem). Mert a magyar tartalmazza az angolt is – időnként behallatszik -, a Forn nevű szellem szinkronja felejthetetlen, az egyik főhősnek pedig maga Csonka Pici adja a magyar hangját, aki ezen felvételek idején még nem számított világsztárnak.
Tulajdonképpen még hosszasan dicsérhetném a filmet, de talán minden szónál többet mond az a rövidke ajánló, amit magam vágtam össze Nektek… ronggyá nézett VHS-ről, úgyhogy HD minőséget ne várjatok. 🙂

értékelés: 10/10

Blizz