A horrorfilmek, és alapjaiban véve a rémisztgetés történelmében igen nagy szerepe van a legendáknak, mítoszoknak, népi hiedelmeknek. Hogy csak néhány köztudott példát soroljak: ott vannak a vámpírok, a vérfarkasok, meg persze a meggalydult emberek (miért, városi legendák is lehetnek, nem?).Írországban sok-sok éve él a legenda a koboldokról, (náluk: Leprechaun), akik tömérdek kincset őriznek egész életükben. Vagyonukat úgy lehet fellelni, hogy követni kell a szivárványt, és ahol az eléri a földet, ott találhatjuk meg az aranyat. Vagy egy másik esetben, ha egy ilyen kis kószáló manót véletlenül találunk (ki tudja, mennyi rohangálhat arrafelé, mint őslakos állatfaj…), akkor el kell kapni, és ő magától elárulja szabadságáért cserébe kincsének rejtekhelyét. Szóval a lényeg: ezeknek az apró, aranyos lényeknek köszönhetően meg lehet gazdagodni.

Nos, az ilyen legendát megannyi módon fel lehet dolgozni: rajzfilmben, családi vígjátékban, szóval mindenki örömére, mosolygós arcokért. Vagy nem. Esetleg ki lehet bővíteni egy kicsit a varázserővel bíró manók tulajdonságait, és hipp-hopp (vagy találóan: csiribú-csiribá), máris készen állunk egy jó kis horrorra…

Idősödő pacák hazaér Írországból, édesanyja halotti toráról. Ez még úgy rendben is lenne, de felesége legnagyobb meglepetésére limuzinnal állít be a lerobbant viskójukhoz, és két kézzel szórja a pénzt, amiből eleddig láthatóan nem túl sok akadt otthon. Majd hosszas faggatózás után végül feltárja titkát kedves neje előtt: amíg Írországban volt, elfogott egy koboldot, azaz Leprechaun-t, ahogyan arrafelé mondják, aki szabadságáért cserébe elárulta aranyának rejtekhelyét, amiből a manus rendesen be is zsebelt egy jó részt.

Akár az is lehetne, hogy innen a hirtelen-gazdag család boldogan él, amíg meg nem hal, de ez azt hiszem kurva unalmas lenne. Így hát még azon az éjen kiderül: a manó követte a kincsét, és egy apró bőröndben utazva megérkezett, hogy visszakövetelje jogos-jogtalan tulajdonát. Az öregasszonytól sikeresen meg is szabadul, ám az aranylopó bácsiba beletörik a rozsdásodó foga, ugyanis az bezárja őt egy faládába, aminek a tetejére a kobold szabadulását megakadályozandó, egy lóherét tesz. Utána, felesége halálától felbolydulva fel is akarja gyújtani a kis huncutot, de arra már nem jut ideje, ugyanis egy szívroham leteríti.

10 év telik el, és a háznak új vendégei akadnak. A vevő egy amolyan jószívű de keménytekintetű apuka, lánya, egy pénzmániás nyavalygós kis csitri, valamint ide érkezik egy egész festő-csapat, kemény három fő, egy jóképű, izmos srác (nekem nem jött be túlzottan, azért dicsérem ennyire, hogy tudjuk ki lesz majd a kislány zsánere…), az öccse, aki egy kicsit túlontúl okoskodó (őszintén: tenyérbe mászó egy kölyök), valamint egy értelmileg kissé fogyatékosnak tűnő pacák.
Aminek be kell következnie, az bizony be is következik: a kobold felébred, és ügyes trükkel eléri, hogy a kissé húgyagyú festő-fazon lesöpörje börtöne tetejéről a lóherét. A kis hentesnek más sem kell, széttörve ládikáját ismét útnak indul, hogy megkeresse az aranyát, bármi áron. Vagy hogy még pontosabban fogalmazzak: bárki élete árán…

Amint azt a bevezetőmben is említettem, mosolygós arcok. Nos, azt itt is fel lehet majd lelni.
Ez a film tulajdonképpen nem igazán vérfagyasztó (vagy csak én voltam egy kicsit érzéktelen), sokkal inkább bírja röhögésre az embert, mint öklendezésre vagy ne adj isten önkéntelen salakanyag-ürítésre (most mondjam azt, hogy beszarásra?)

Persze, azt ne várjuk, hogy a hatéves öcsikénk végigröhögi, de egy igazi horror-fanatikus garantáltan jókat fog derülni rajta. Rettentő poénos beszólásai vannak a kis gézengúznak (mielőtt-mialatt-miután legyilkolja az embereket), akad jó néhány vicces jelenet is: pl. a tricikliző kobold, a játék-kocsival száguldozás miatt rendőr által megállított Leprechaun, meg amúgy is: szerintem baromi vicces, amikor egy ilyen mini-manó szép sorjában lehenteli a nagy tohonya embereket (bevallom: Chucky-t is nagyon bírtam).

Más részleteket tekintve, ez egy tipikus 90-es évekbeli horrorfilmecske, közepes szereplőkkel (na jóó, a koboldot játszó Warwick Davis-t, valamint a nyafogó kiscsajt remekül hozó Jennifer Anistont dicsérem egy csöppet… mert „Rachel-t” amúgy is bírom), egy egészen jó, eredeti ötlettel, viszonylag kitűnő megvalósítással. Lekerekítve: ez egy eléggé szórakoztató mozi.

Mivel jó néhány folytatása is készült, ha rájuk tudom tenni a kezemet ezekről is hallani fogtok. De addig is: ha az utcán elhagyott aranypénzeket tartalmazó zsákocskát találtok, fel ne vegyétek, mert lehet, hogy valaki keresi! (jobb esetben csak egy szadista drogárus/maffiozó stb…)

értékelés: 7/10

John Doe