A Halloween, a világ akkori legsikeresebb független filmje folytatásért kiáltott és nem más mint az olasz producer, Dino De Laurentiis szándékozott ezt tető alá hozni. John Carpenter kiváló ösztönére hallgatva megérezte, hogy ez azért nem annyira jó ötlet, így még idejében visszautasította a felajánlott rendezői széket. A helyére egy tökéletesen jellegtelen iparos, Rick Rosenthal csücsült, aki vélhetően úgy került a filmezés közelébe, hogy egy éjszaka átmászott a stúdió falán, másnap reggel pedig már szakemberként pózörködött. Persze 2002-ben ez a lúzer visszatért a Halloween sorozathoz és elkészítette a széria legokádékabb folytatását, a Halloween: Feltámadást. Remélhetőleg a jövőben használt gumiabroncs-telepek rekláminzertjeinek rendezését sem bízzák majd rá. Mindenesetre Carpenter és Debra Hill együtt hegesztették a Halloween II forgatókönyvét (Johnny még a muzsika komponálását is elvállalta, csak rendeznie ne kelljen) mely folytatás lett a javából. Az eredeti ötlet szerint egy toronyházban játszódott volna, szerencsére ezt még idejekorán elvetették.

Pontosan ott csatlakozunk vissza az eseményekbe, ahol az első résszel abbahagytuk: Néhány képsor erejéig felelevenedik Laurie (Jamie Lee Curtis) és Mihály (akarom mondani Michael) késes-kötötűs-drótvállfás párbaja, majd belép doktor Loomis, hogy szitává lője egykori ápoltját. Ilyen percről-percre folytatással legutóbb a Péntek 13 III és a IV között találkoztam – és ott is jól működött. Miután a gyilkos teste eltűnik, megszemlélhetjük a szellemesen továbbgondolt főcímet. A helyszínre érkező rendőröknek óbégató Loomis arról hadovál, hogy hatot lőtt a gyilkosba, visszatekerve a filmet az ominózus jelenethez mi hét lövést számolhatunk össze. Apróság. [tényleg az, bár ha jól tudom, abba a tipusú fegyverbe összesen hat töltényt lehet beledugaszolni, szóval erősen sántít a dolog – Blizz] A fehérképű gyilkos eközben a kertek alatt oson, meghagyja az életét egy idős házaspárnak, akik éppen a Night of the Living Dead főcímét nézik a tévében, viszont kinyír egy tinilánykát, aki az előbb említett remekmű megtekintése helyett inkább telefonálgat. A sokkos Laurie ezalatt kórházba kerül, beszállítás közben pedig megtetszik egy fiatal mentősnek, Jimmynek, akit nem más mint Lance Guest, az Utolsó csillagharcos kelt életre. A folyamatosan hadováló Loomis már kezd Brackett seriff agyára menni, amikor is megpillantják az úton szabálytalanul átkelő Michaelt. Mielőtt azonban – minden egyéb mellett -szabálysértésért is lefülelhetnék valaki elgázolja és jól kigyullad. A zsaruk szeretnék azt hinni, hogy az ügy ezzel el is van intézve, ám az agyturkász addig huhog, míg a fogak alapján azonosítják, és kiderül, hogy az áldozat egy Ben Tramer nevű iskolásfiú. Brackett ekkortájt kiszáll a cselekményből, mert megtudja, hogy idétlen lánya feltárt gégével hever az otthoni garázsban, így ezután fontosabbnak tűnik számára a család megmaradt tagjainak őrzése. Jimmy a kórházban elmeséli Laurienak, hogy Michael Myers próbálta megölni, és a lány ezen igencsak meglepődik, mivel legjobb tudomása szerint a tag elmegyógyintézetben csücsül. Nagyjából itt kezd el szétcsúszni a film. Laurie azt álmodja, hogy az anyja bevallja neki, hogy valójában nem is az anyja, majd egy tökhülye, sunyi tekintetű gyereket lát erős ellenfényben. Ezalatt kiderül, hogy az éjszaka folyamán Michael betört az iskolába, kést szúrt egy gyerekrajzba, majd vérrel a táblára írta a Samhain szót, mely a Halloween ünnep kelta neve. Logikus. Loomis doktort a kormányzó utasítására visszarendelik Haddonfieldből, s hogy a néző el ne aludjon, Michael ezalatt a kórházban nővéreket, orvosokat, mentősöket, és biztonsági őröket darál le, meglehetősen unalmas módokon, a feszültség minden hatása nélkül. A Loomisért küldött nővérke elárulja, hogy az események hatására a kormányzó újra felnyittatta a Myers aktát, melyről még a doki sem tudott. Ebből kiderül, hogy Laurie valójában Michael húga. A gyilkosság előtt két évvel született és a szülők halála után a Strode család fogadta örökbe, majd a gyermek megóvása érdekében kérték az akta zárolását. Több se kell a megszállott orvosnak, visszamegy a kórházba, hogy megmentse Lauriet, aki nyilvánvalóan Michael célpontja. A leszámolás némileg izgalmasabb, mint azt a film korábbi tempójából sejthetnénk, de az első rész fináléjával persze nem ér fel. Némi kergetőzés után a doki felrobbantja magát a megvakított gyilkossal együtt, Laurie pedig magába fordulva kerül továbbszállításra a ködös hajnali fényben.

A magyarázat, hogy Laurie Michael húga, olyan sánta, mint a Notre Dame-i toronyőr, mindenesetre még mindig jobb, mint amiket a későbbi részekben képesek voltak kifundálni. Carpenter annyira impotensnek tartotta a kész művet, hogy végül maga is forgatott hozzá jeleneteket, így a második rész még a legjobb (szerintem a második legjobb) folytatásnak mondható. Olyan részletek felhánytorgatása, hogy máshogy néz ki a maszk mint az első részben, már csak kötekedés, később majd hagyomány lesz. Ám a zene kiváló, mókás a jelenet, ahol Lance Guest hanyattvágódik a vérben, de kedves emlék még a megfőzött arcú nővérke is. Az ezt követő rész azonban úgy a feje tetejére állította a Halloween-szériát, hogy abból hat évig nem tudott talpra állni.

értékelés: 8/10

Batboy