Mivel Rapcsák úrnak adtam a Fangoriás kritika jogát, gondoltam, majd itt jól lehordom ezt a kis bugyuta akció-horrort. Azt tudni érdemes, hogy a Doom ugye egy klasszikus, sőt, mi több, egy kultikus FPS-játék, aminek ebben az évben jelent meg a remake-ként is felfogható harmadik része Pc-re és a Microsoft házikonzoljára (xbox). Remek móka órákig lövöldözni úgy, hogy csak a fegyvert látjuk és a különböző szörnyek folyamatosan rohamoznak, ezt mindenki tudja. Azonban a Doom többet nyújt ennél. Eléri, hogy rettegj a sötét szerviz-folyosókon, és eléri azt is, hogy amikor végre kijutsz egy nagyobb és szabadabb területre, akkor már vágysz is vissza a feketeségben rejtőző szűk szellőzőkbe, mert a nagyobbacska szobákban nem érzed biztonságban Magad, nem tudod, honnan fognak támadni a bujkáló teremtmények. Egy ilyen hangulatot (és még csak nem is szimplán a játékot) elég nehéz megfilmesíteni, ezért a reakcióm nagyjából ennyi volt, mikor először hírt kaptam az Andrzej Bartkowiak munkájaként (először Uwe Boll nevével beharangozott) készülő horrorfilmről: „He?”…

A Mars felszíne alatt egy város húzódik. Valaha emberszerű teremtmények éltek ott, ám az idő nem kímélte őket, így mára már csak emlékük maradt. Azonban mielőtt kipusztultak volna, építettek egy átjárót, amivel a Föld és a Mars között lehet különösebb erőfeszítések és időpazarlás nélkül közlekedni. Ez az úgynevezett Bárka, és ezt használja egy multicég a Marson végzett kutatásaihoz. Az elveszett világ elfeledett városa azonban szörnyű titkokat rejt. A kutatók egy része egyik pillanatról a másikra tűnik el, mindenféle nyom nélkül… csak néhány véres ruhadarabot hagynak hátra. Ekkor érkezik a különlegesen képzett kommandós csapat, aminek The Rock (Sarge) a vezetője, és Karl Urban (John Grimm) a legrofibb kommandósa. Nem mellesleg a még életben lévő kutatók egyike Grimm testvére, Samantha (Rosamund Pike), ám a két tesó között nincs túl nagy egyetértés, így a problémák egyike máris adott. A családi viszály mellett persze felbukkannak egyéb nehézségek is: idővel megtalálnak néhány tudóst, ám azok nincsenek túl jó formában (halottak, vagy félhulla őrültek); valami hatalmas szörny gyilkolászni kezdi a kommandósokat; a halottak némelyike rövid időn belül visszatér az életbe, hogy őrjöngő fenevadként támadjon korábbi társaira. Persze mindennek megvan a maga oka, avagy ahogy a későbbiekben kiderül, a korábban ott élt civilizáció megtalálta a huszonnegyedik DNS-párt, amivel szinte halhatatlanná váltak, azonban ennek a DNS-nek van egy kellemetlen tulajdonsága: felerősíti az emberekben szunnyadó gonoszt…

Tulajdonképpen szinte mindegy lett volna, ha nem Andrzej, hanem Uwe Boll rendezi meg a filmet, ugyanis Andrzej sem sokkal jobb német cimborájánál. A Doom röhejesen bugyuta párbeszédeinél már csak The Rock alakításai rosszabbak, és ezekre még a rendező zseni is hozzátett egy keveset az olyan megmozdulásaival, mint amikor a félmeztelen főhős izmaira fókuszál egy rádiós társalgás alatt. Most erre ki kíváncsi? Ha Andrzej számára ennyire izgalmas Rock testi felépítése, akkor csináljon vele egy privát homo pornót, azután kéjelegjen kedvére, csak minket hagyjon ki belőle. Nagyjából ezek a legfontosabb hibák, már amellett, hogy a Jet Li társaságához szokott direktor a Doom alapjait is túl akciósra vette, ezzel kicsit ebbe az irányba terelve az amúgy középen (horror és akció között) álló sztorit. A száz perces alkotás végén bedobott végső verekedés sem nagyon kellett volna. Egyébként vannak jó ötletek is a moziban, például a párperces FPS-mód, ami teljesen olyan, mint a játékokban, azzal a különbséggel, hogy itt most teljesen realisztikusan láthatjuk, amit korábban csak CGI-ben élhettünk át. Más kérdés, hogy ezalatt a két perc alatt több szörny jelenik meg, mint a korábbi és további jelenetek alatt összesen, de hát ez kellett valamennyire, hogy pergőssé váljon a játék felidézése. Más kérdés, hogy alapjában miért nem lehetett több szörny a filmben. Szörnyek. Nos, ez a másik nagy pozitívum. Végre jól néznek ki a monstrék, ami elég meglepő az utóbbi tíz év szörnyfilmes termését tekintve. De tényleg, marha jók, kifejezetten tetszettek. A hangulat is megkapó többnyire, ám a negatívumok néha kicsipkézik az ember idegeit.
Tulajdonképpen egy kellemes kis akció-horrort kaphattunk volna… HA! Nincs The Rock, ha nincs annyi buta párbeszéd, és ha kicsit többet használnak fel a játék sztorijából. A poklos dolog miért nem felelt meg? Az szerintem jobban illett hozzá, bár mondjuk ez a DNS-téma is érdekes, csak azt nem értem, hogy miért lesz valakiből zombi, valakiből meg übermensch-szörny?

értékelés: 5/10

Böjtös Gábor