Aristide Massaccessi, azaz, D’Amato, aki az internetes filmadatbázis szerint, ha jól számoltam összesen 61 féle néven dolgozott, változatos álnévválasztásaihoz hűen, változatos filmeket is kreált, méghozzá rengeteget. Amato már gyermekkorától kezdve filmes környezetben mozgolódott, mondhatni az anyatejjel szívta magába a filmművészetet, bár ez, az alkotásait elnézve, nem mindig látszik meg rajta. Ami persze nem is csoda, hiszen sok olasz kollégájához hasonlóan, gyakran a művészi értékeket félre téve ahhoz nyúlt, amiben éppen pénzt látott, így lehet az, hogy életének utolsó éveit kizárólag olcsó pornófilmek forgatásával töltötte, melyek közül az utolsót 2002-ben azaz halála után három évvel mutatták be. Pedig kár érte, hiszen tudott ő ha akart, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a horror zsánerhez tartozó és kultikusnak mondható Man Eater, a kvázi folytatása, az Absurd, vagy éppen a tárgyalt alkotás, a Buio Omega.

Frank állatok preparálásával tölti unalmas óráit, s közben minden bizonnyal nagyon szomorú, hiszen szeretett kedvese, egy kórházi ágyon agonizál. Kisvártatva be is adja a kulcsot, ami nem a véletlen műve, mert mi, kitüntetett helyzetben lévő nézők, Frankkel ellentétben láthatjuk, ahogy Iris, a srác házvezetőnője nyilvánvaló szándéktól vezérelve egy voodoo papnő segítségével segít a lánynak a túlvilágra jutásban. Mielőtt azonban Anna (így hívják a lányt) kilehelné az utolsót, egy igen megindító jelenetben, közli szerelmével, hogy halála előtt, még utoljára szeretkezni akar vele. Aztán csak egy csókra futja, és Anna távozik az élők sorából. De porhüvelye nem nyugodhat sokáig a föld alatt, mert Frank a temetést követő éjszaka kiássa, ja meg előtte a ravatalozásnál bead neki valami injekciót, s ennek szemtanúja is akad, a temetkezési vállalkozó személyében. (Itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy az injekciós, majd a rá következő kihantolós jelenetnél, nekem valamiért a Hullajó című romantikus komédia jutott eszembe. Nem tartom kizártnak, hogy Peter Jackson is kedveli ezt a filmet) Frank aztán frissen kiásott szerelmével hazamegy, hogy ott a testet, szépen kipreparálhassa. Ez meg is történik, és mi szerencsére a metódus minden fő mozzanatát láthatjuk. Csodálatos jelenet, melyet nem ajánlanék nyugodt szívvel gyengébb gyomrú embereknek. Miközben Frank a csajon munkálkodik, észre veszi őt a hippi lány, aki beszállt a furgonjába, miközben ő ásott. (Mondjuk, hogy miért nem dobta ki egyszerűen a kocsiból, ahelyett, hogy haza vitte, azt nem értem.) Szegény csúnya véget ér – Frank, mielőtt megölné, egy fogóval kitépkedi a körmeit, aztán a házvezetőnővel közösen feloldják egy kád savban. Igazi gore áradat. Innentől aztán egyre kuszább, és nyugtalanítóbb lesz minden. Frank megígéri Irisnak, hogy feleségül veszi, közben a kitömött barátnője ott fekszik az ágyában. Időközben összefut, (szó szerint) egy lánnyal, akinek kimegy a bokája, ezért hazaviszi, hogy ellássa a sérülést, ezt a csaj úgy hálálja meg, hogy elmennek dugni, persze észreveszi, az ágyban fekvő preparált Annát, így az aktus nem tart túl sokáig, Frank nemes egyszerűséggel, elharapja a lány torkát. A dolgok tehát csak bonyolódnak, bonyolódnak, mígnem végül beállít Anna testvére, meg a temetkezési vállalkozó is, aztán jön a finálé.

Nos van itt kérem minden – egy kis voodoo, nekrofília, kannibalizmus, és mindez meglehetősen realisztikus és nagyon brutális gore jelenetek tolmácsolásában. A preparálós rész üt. Amikor Frank kiszittyózza a kedvese agyvelejét egy áttetsző edénybe, az egyszerűen zseniális. A savban feloldós jelenet még inkább. A soundtrack a Goblin zenekar műve, így arra sem lehet panasz. Az operatőri munka is tetszetős, és ez is Amato érdeme. Vannak furcsa dolgok, logikai buktatók, mint például a stoppos hippi, vagy a végkifejlet, amit én kissé zavarosnak éreztem, ám összességében azt lehet mondani, hogy fasza kis film ez.

értékelés: 8/10

Brandon