A 2000-es évek egyik nagy feltámadója, azaz egyik új zsánere Hollywoodban az úgy nevezett crossover filmek, ahol is két különböző mozi hősét, pontosabban többnyire rosszfiúját eresztik össze egy közös filmben. Ebből mazsolázgatva:
Freddy vs. Jason: a föld két legkíméletlenebb sorozatgyilkosa, a győztes visz mindenkit…
Aliens vs. Predator: az univerzum két kegyetlen teremtménye, bárki is nyer, mi veszítünk
Boa vs. Python: a B kategóriás, videotékás mozik két hüllője… Hogy kinek ötlött eszébe ez a rendkívüli ötlet, hogy két ilyen alultáplált mozit összevarrjanak, azt nem is találgatom inkább. Sőt, messzebbre is elmegyek: ennek előtte még nem is hallottam azokról a filmekről, ahol eme két igazi filmikon (érzitek az iróniát a betűimben??) eredetileg megszületett. De a posztere tetszett ezért gondoltam megnézem. Tudom, tudom, az ígéret veszélyes dolog, ezért nem adom a szavam arra, hogy még egyszer nem követem el ezt a hibát…

Philadelphia mellett nem is olyan sok mérfölddel, a kietlen sivatag pusztaságában egy szállítóautóból kiszabadul egy óriási kígyó (típusát tekintve Python), lemészárolva kísérőit, és eltűnik a közeli csatornarendszerben. A kígyó, mint a doboza és a darabokra tépett hullák mutatják, marha nagy, és legalább annyira agresszív. Bekerül Philadelphia csatornarendszerébe, és elkezdi tizedelni a népességet.
Nemsokára játszótársai is akadnak: egy Sharp nevű nagyon titkos kormányügynök, oldalán egy Monica Bonc nevű haditengerészeti-kutató (aki szabadidejében, az első filmbéli jelenete alapján, pasikkal versenyez “ki-tudja-tovább-levegő-nélkül-a-medencében” játékban, és a mellei mutogatásával kasszírozza be a téteket, valamint mellékesen olyan dögös, hogy szívesen gyakorolnám vele a biológia egy bizonyos ágát…), harmadik társként pedig megjelenik egy Emmett nevű hüllőszakértő, aki persze amolyan házi-Rambo féleségnek látszik (na vajon ki fogja majd tologatni a biosz szakos kisasszonyt??). A másik oldalról pedig a maffiózó/milliomos/nehézfiú, aki azért hozatta be a jószágot az államokba, hogy vadászatot rendezzen a gazdagoknak. Mivel erről a tervéről, és a vele járó summáról természetesen nem óhajt lemondani, így a kígyóűzést kénytelen új helyszínre terelni, hogy ott elégítse ki az unatkozó milliárdosok öldöklési/trófeaszerzési vágyait. Az ő “partnere” a csaja, akit megint
csak tolnék, mint a lopott biciklit (erre fel kel készülni, ugyanis a film többrendbeli hiányosságait csöcsökkel, seggekkel és nudizmussal próbálták befoltozni, ahol erre csak lehetőség nyílott…), és persze semmiképpen nem hagynám ki a mögöttük álló “hős-vadász” mini-hadsereget sem.
Ez mind jó és szép, de mintha egy szereplő még hiányozna… Bizony, bizony, ha valaki jól odafigyel egy olyan el nem hanyagolható részre, mint a film címe, ide még kell valaki. És be is csempészik okosan a történetben. Ő Betty, (most figyeljetek, ez rettentő bonyolult lesz), akit Sharp ügynök ötletére hoznak ki a hüllőszakértő laborjából, hogy Bonc kisasszony érzékelő szenzoraival megsegítve elkapja az aljasul garázdálkodó pythont. Szóval Betty egy méretben ugyancsak nem szűkölködő Boa, aki laborban nevelkedett, és megbízást kap, kár hogy nem érti, mit mondanak neki…(megjegyzés: ha ennyi qrva nagy kígyó él a világon, jó pár méteres hosszal, emberi-felsőtest nagyságú fejjel, esküszöm, nem mozdulok ki a kis siklók országából…) Amúgy egy remek ötlet nemde? Kiereszteni egy kolosszális méretű hüllőt, hogy elkapjon egy kolosszális méretű hüllőt… Ha legközelebb sorozatgyilkos garázdálkodik, feltételesen engedjék szabadjára Manson-t is… (mármint Charlie-t…).
Szóval: a tábla készen, a bábúk a helyükön, a python elkezd huncutkodni, és megkezdődik a több vonalon is folyó vadászat (ember kígyóra, kígyó emberre, kígyó kígyóra, esetleg ember emberre…), mígnem a két öleb végre szembe nem kerül egymással.(úgysem találnátok ki, ekkor mi történik…).

Ha az ismertetőből valaki azt a konzekvenciát szűrte volna le, hogy “Ú basszus ez mekkora film lehet”, akkor lehet, hogy már megint rossz oldalról ültem a billentyűzethez. Ez a film már nem is B, hanem C kategóriás. A színészek parodikusak (nem jó értelemben), a dialógusok
borzalmasak (szó szerinti értelemben), a karakterek elnagyoltak (nevetségesen), a történet pedig egy jóóó nagy rakás.., a kígyók szinte golyóállóak, és még meg sem említettem a Boa-műtési vészhelyzet-feelingű jelenetet… Szóval inkább nem sorolom tovább, mert elindult felfelé a vérnyomásom…
Persze, azért mindenképp megemlítenék egy-két pozitívumot: a digi-trükkök igencsak jók, aminek örülhetünk. Kár hogy ilyen szarra használták el a pénzt, amit belefeccöltek. Van egy-két jelenet, ami megmosolyogtat (mint amikor a python kinyalja a csajt, akinek fel sem tűnik, hogy az már nem a barátja nyelve, amikor az egyik játékhüllő bekajál egy DJ-t -azt nagyon komáltam-, de semmiképpen nem felejteném ki a beszédes nevű riporter-párost: Luis-t, és Kent-et…).
Végső konklúzió: a Boa v.s. Python nem tud még annyit sem adni, amennyit elvárnánk. Nem nézhetetlen (nekem is sikerült kisebb megszakításokkal két és fél óra alatt végigbambulnom a 90 perces filmet…), de szerintem csak akkor szánjátok rá magatokat, ha a polcotokon lévő összes horror-dvd-t már kívülről fújjátok.

értékelés: 4/10

John Doe