A louisianai mocsár posványos vizeit csónakok szelik át, bennük feldúlt arcú parasztok fáklyákkal, kaszákkal, miegymással. Ez még nem lenne különös, de az, hogy néhány perc múlva elkapnak egy tagbaszakadt festőt, és először súlyos láncokkal szaggatnak nyílt sebeket rajta, majd a falra szögezik és leöntik oltott mésszel – nos ez már nem mindennapi. Nem mindennapi, akárcsak a film, aminek nyitójelenetéül szolgál. Lucio Fulci a legendás, kultikus, de legtöbbször csúnyán alulértékelt olasz horrorguru sokak szerint legjobb filmjének a The Beyondnak a kezdőképsora ez az irracionális és durva, ilyen mivolta miatt pedig szükségszerűen lázálomszerű jelenet. A múvi a májsztró névjegye: álomszerű képsorok, sok zoom, szokatlan kegyetlenkedések és persze zombik. Mind itt vannak azok a tényezők, amikről megismerszik egy klasszikus Fulci.
A nagyító alá kerülő kis gyöngyszem az elkészülte előtt egy évvel gyártott Paura nella citta dei morti viventi/Gates of Hell/City of the Living Dead kvázi folytatása. Inkább csak szellemiségében szekvel, mint utaltam rá, lévén sem cselekményben, sem szereplők terén nem kapcsolódik elődjéhez (annak ellenére, hogy mindkettőben Katherine MacColl a főszereplő, mert ugye különböző karaktereket alakít). De a pokol hét kapuja és a közel sem hagyományos, mondhatni paranormális zombik mindkettőben azonosak.

A cselekmény leírása nem egyszerű, először is, mert igencsak soványka, másodszor tele van utalásokkal, és igényel némi utánagondolást. De többé-kevésbé így néz ki:
A fantasztikus nyitójelenet után ugrunk az időben 1981-be, amikor is egy egyszerű new yorki lány megörökli a hotelt, ahol a festőt (Schweik-et) megölték. Aztat tervezi a lelkem, hogy újra megnyitja. És jönnek a baljós előjelek: az egyik tatarozást végző munkás leesik az állványzatról, kis híján meghal. A kihívott John McCabe orvossal (pléjd báj David Warbeck szupersztár) MacColl néni majd összemelegedik. Az elárasztott alagsor ügyében megérkezik Joe a vízvezetékszerelő, aki gyorsan el is halálozik nem épp szalonképes módon. Közben hősnőnk talákozik egy vak nővel, aki figyelmezteti: ha jót akar, szarja le a hotelt, és pucoljon a városból – Liza ezt persze nem fogadja meg, mer’ minek. A vak nő kiléte és fogyatékosságának oka maradjon homály, nem akarom lelőni a poénokat. Mint az kiderül, a ház a pokol hét kapujának egyikére épült, ami ha megnyílik, a holtak feltámadnak (á la Gates of Hell). Mivel John a racionális orvos Eibon könyvének megtalálása után ki is olvassa azt ez bekövetkezik: a zombik elözönlenek mindent, a lelkek visszatérnek a sivár Túloldalról, a Beyondról, hogy rothadó testeiket újra birtokba vegyék. A főhősök a kórházba menekülnek, ahol John egy Magnum (nem, nem a jégkrém, főleg nem Tom Selleck) segítségével visz végbe zombi holocaustot. A végét nem lövöm le- de finoman szólva nem happy-end.

Hát ennyi lenne. Gyönyörű film minden kétséget kizáróan. Persze az elborult agyú splatter-fanok sem fognak unatkozni: iszonyatos mészárlások mennek végbe a film másfél órája alatt. Kedvencem a magnumos fejlövés: megdöbbentő ereje van. Az effektek elsőosztályúak: Gianetto de Rossi a szakma igazi mestere, nemhiába volt Lucio állandó munkatársa. A színészek a megszokott (alacsony) színvonalon mozognak – de ez a spagetti horror egyik bája. Azért Warbeck kitesz magáért, és baromi szimpatikus; ja és hasonlít egy kicsit Nicholsonra.
A Beyond ultra-kult film, hatása a rajongókra illetve filmesekre hatalmas. Készült belőle képregény, matrica, még Chas Balun által készített “official” Beyond pólót is árusítanak, a Necrophagia nevű halálbrigád pedig a film alapján írta And you will live in terror! című számát. A négy éve elhalálozott idős mester legjobbja ez a film. Minden együtt van: félelmetes hangulat és tomboló erőszak. Bár Fulci élete végén rendezett nem kevés gyenge filmet is, mi, rajongók mindíg erre, a szépre fogunk emlékezni. Egy szó, mint száz: szerezd be. Még ma.

értékelés: 10/10

BMÁ