A tavalyi év valódi merénylet volt a jóízlésű alien rajongók számára. Mert ugye vetítették, majd kiadták az Aliens Vs. Predator Rekviemet, ami egy kis vuk magasságokban szárnyaló filmtörténeti ocsmányság volt, messze alúlmúlva Paul Anderson korábbi próbálkozását, pedig azért az sem volt kutya (meg kutya-alien sem volt benne, ez pedig egy igen kifinomult poén volt, azt hiszem). Egy fórumon írta valaki, hogy ha ezen filmben nem alienek, hanem például óriáshangyák rohangálnának, eme dvd-t már rég 990 forintért lehetne előbányászni a teszkó/médiamárkt gyűjtőládáiból. Milyen igaza van… Aztán az Asylum Studios elnevezésű kaliforniai filmmaffia is előrukkolt a saját Alien adaptációjával. Tudjátok, ez az a filmstúdió, amelyik futószalagon gyártja a szarabbnál-szarabb ripoff-okat; van saját indiana jones-a (Allan Quatermain), Transformer-e (Transmorphers), sőt, még High School Musical-e (Sunday School Musical) is, a sort pedig hosszasan folytathatnám. Nem teszem meg.

A film elején az országúton kocogó főhősünk mögött lezuhan egy hatalmas földönkívüli jármű, amiből a főhős semmit nem vesz észre, pedig az ilyesmi általában némi zajjal és rázkódással szokott járni. Nem sokkal később süket barátunk a seriffel együtt meglátogatják a lezuhant járművet – ekkor támadja meg őket az űrhajóból elszabadult alien, amit a film során két változatban lesz alkalmunk megcsodálni: egészen közelről, amikor csupán deréktól felfelé fogjuk látni, illetve egészen távolról; ekkor egy iszonyatosan gyatra CGI pókszörny fog ugrabugrálni előttünk, alien-szerű felsőtesttel. Megjegyzem, nekem csak hosszú idő elteltével esett le, hogy ez a “két féle” lény valójában egy és ugyanaz, de lehet, hogy bennem van a hiba.
No mindegy, a lényeg: az alien széttépi szegény seriffet, főhősünk – nevezzük őt Lee-nek, hisz így hívják – azonban lehúzza a fejét a seriff kocsijában, így észrevétlen marad, s megmenekül. Ejha! A következő jelenetben Lee már a városban van, ahol egy barátnőjének elmeséli, hogy “valószínűleg nincs minden rendben az erdőben”. Így aztán kettesben, fegyver nélkül visszamennek az űrhajóhoz, mert ez teljesen logikus ugye. Bóklászás közben persze ismét jön az alien, barátaink pedig meg is döglenének, ha nem jelenne meg a Vadász, aki a bádogemberre hasonlít az Óz-ból, a film szerint viszont ő a predátor, aki seggbelövi az alien-t – hőseink pedig visszarohannak a városba. Ezek után már meg sem lepődünk, hogy Lee és kis barátnője négy-öt újabb hülyével ismételten visszatérnek az erdőbe, mert “ott valami nem stimmel”, ezúttal is fegyver nélkül. Ami ezután következik, az már túl sok újdonságot nem tartogat a néző számára: az alien támad, barátaink egymás után elhaláloznak, nyugalmi időszakban pedig iszonyatosan béna, sokszor érthetetlen drámázással próbálják egymást túlszínészkedni a szereplők (“Te egy kurva riporter vagy, semmi más… remélem mire annyi idős leszek mint te, kezdek valamit az életemmel!” – egy példa a remekbe szabott monológokból).

Nagyon sok érdekesség van ebben a filmben. Érdekes például az, ahogyan az idegen és a vadász a környezetét látja. Az idegen például a méhecskéhez hasonlóan, mozaikokban lát, a vadász nézőkéje pedig olyan, mint egy fényképezőgép kijelzője – automata fókusszal. Közös bennük, hogy mindkettővel valószínűleg kurva szarul lehet észrevenni bármit is, kész csoda, hogy egyáltalán közlekedni képesek anélkül, hogy folyton nekimennének valaminek. Aztán érdekes az, hogy sokszor nem csupán a szereplők viselkedését nem lehet érteni (fasznak mennek vissza ugyanoda, ahol már többször is majdnem kinyírták őket?), de időnként a monológokat és dialógusokat sem, mert azok annyira de annyira szarul és összefüggéstelenül vannak megírva. Érdekes továbbá, hogy az Asylum stúdiót ennyi igénytelen, low budget utánnyomás után miért nem számolták még fel és a cégtulajdonosok miért vannak még szabadlábon. A zeneiparban már plagizált refrén miatt gyakran áll a bál, itt meg nem történik semmi. De talán a legérdekesebb az az, hogy miképp voltam képes végignézni ezt a szart.

értékelés: 1/10

Blizz