Mindig is fontos dolognak tartottam az emberek figyelmét felhívni az agrárium fontosságára. Részben talán azért, mert jómagam is – egyik nagyszülői ágról – falusi családból származom, és bizony ma is jó szívvel gondolok vissza gyermekkorom azon rövid, de nagyon kellemes időszakára, amikor gyakran jártunk ki a mezőre szalonnát sütni… vagy amikor csúzlival lövöldöztük a tyúkól körül kapirgáló rohadék szárnyas dögöket. Másrészt talán az sem mellékes, hogy a szó másik értelmében is rejtőzik bennem valahol nem is olyan mélyen egy paraszt, és hát ebben semmi kivetnivalót nem találok, bizonyos szubkultúrákban többek közt ezért is vagyok oly’ közkedvelt. A sznobok meg nem érdekelnek, mer azok buzik. Ezen szépirodalmi magaslatokban szárnyaló bevezetőm után tárgyunk filmjirő is kék valamit irni, mert az bizony jócskán tele van mutáns parasztokkal, ami ugyebár alapjában véve is csodálatos koncepció.

A film első képsorai igen biztatóak: egy mezőn ácsorgó, fából összetákolt budit látunk, ahonnan rövid időn belül egy paraszt mászik elő, aki köp egyet, felmászik a traktorra, majd az egészet összeokádja. Szegény nyilván rosszul van, rövid időn belül be is zombul. Szomorú eset.
Ezután egy gyárépületet látunk, ami az ózonréteget is rongáló mérgező anyagokat bocsájt ki magából. Merthogy ez az alapkoncepció: a mérgező anyagokkal szétkúrt ózonréteg miatt elkezdenek okádni a parasztok, majd a színük is megváltozik (olyan szép lilák lesznek, és fel is puffadnak jól), majd az utolsó fázisban mindenkit legyilkolnak akit találnak. Hőseink, Kevin és Loretta (mindketten fiatalok, de valamiért nem dugnak a filmben) a faluba érkezvén sugárzással kapcsolatos méricskélésbe kezdenek, de aztán jól rájuktámad egy mutáns paraszt, aki elől bemenekülnek az autójukba, ami természetesen nem indul. A következő néhány percben a mutáns összeokádja a szélvédőt slájmmal és vérrel, összeugrálja az autó tetejét, hozzávág az autóhoz néhány dinnyét (ezen egy kicsit nevettem…), majd támad egy nagy ötlete, és kinyitja az autó ajtaját. Hőseink a másik oldalt kimásznak, berohannak egy házba, játszanak egy kis Night of the living dead-et, majd logikus módon visszamásznak az autóba… Hál istennek később segítségükre siet egy szellemileg alulmaradt paraszt és egy agresszív, puskával hadonászó nagymama, persze aztán ők is megdöglenek, de hát ez meg már megint ki a fenét érdekel. Közben a falu egyik kocsmájában valami bulifélét tartanak: a vénasszonyok egymás után mennek fel a színpadra énekelgetni (amolyan tanyasi megasztár jelleggel), a vénemberek becsületesen pusztítják az alkoholt, a mutánssá változott parasztok pedig egyszer csak beözönlenek és elkezdik a mészárlást.
A befejezésről nem írnék… nem azért, mert nem akarom lelőni a poént, hanem mert már nem emlékszek rá, noha ma néztem meg a filmet.

Kár, hogy nem lehet úgy megnézni ezt a filmet, hogy ne jusson az ember eszébe a címében igen hasonló Redneck Zombies, az pedig igen magasra tette a mércét. A Redneck Mutants sajnos korántsem olyan szórakoztató filmecske; a gore jelenetek – van belőlük pár – viszonylag gyengék, túl sok vicces momentumot sem tudtak beleerőltetni a 80 perces játékidőbe (konkrétan egyre sem emlékszem), meg úgy összességében elég vontatott, szar film ez. Hogy a sztori és a színészi játék okádék, az önmagában még nem nagy baj egy ilyen tipusú filmnél, a mókás alapötletből mindezek ellenére sokkal többet ki lehetett volna hozni egy kevésbé balfasz rendezővel. No sebaj, a zöld (időnként sárga, vagy rózsaszín) pudingot okádó dühöngő parasztok valamennyire elviszik a filmet, akiken amúgy mutánssá válásuk előtt is néha jókat lehet derülni.

értékelés: 3/10

Blizz