A horror műfaj nem ciki. Danny Boyle is tudta ezt, amikor megannyi, szélesebb közönségnek szánt filmje után zombis mókázásba kezdett. Idén pedig megkapta az Oscar díjat is. Hogy a közeljövőben számíthat-e a legrangosabb filmes szobrocskára Steven Seagal, az akciófilmek koronázatlan és elhízott királya, az egyelőre nem borítékolható, mindenesetre a country műfajban énekesként és gitárosként is jeleskedő lófarkas színész nagyjából három tucat akciófilm után gondolta úgy, hogy egy (akció) horror elkészítése bizonyára igen jó móka lesz…

Az alapsztori rendkívül eredeti, csupán minden harmadik horrorfilm épít ugyanerre a kliséhalmazra: a világon egy szörnyű vírus pusztította ki az emberiség nagy részét. Az életben maradtak azon csoportja, akiket kikerült a fertőzés, nappal az utcákon kóborolnak kisebb csoportokba verődve, éjszaka pedig azok elől bújkálnak, akik noha szintén életben maradtak, azonban a fertőzés következtében mutálódtak, és józan eszüket elveszítve (egészséges) embertársaikat öldöklik, hogy azok húsából jól belakmározhassanak. Steven Seagal természetesen nem rombolhatja saját imidzsét egy olyan karakter megformálásával, aki bárki elől is bújkál, úgyhogy ő egy “vadászt” alakít, aki egy méretes karddal kaszabolja a gonosz bácsikat/néniket. Szemfülesebb Steven Seagal rajongók számára valószínűleg nem okoz túlzottan nagy meglepetést az, hogy az egykoron aktívan ugrabugráló-rúgkapáló harcművész ezen filmjében már leginkább csak karddal hadonászik, jóideje megfigyelhető ugyanis, hogy minél dagadtabbra hízik Seagal, annál kevesebbet mozog (a rárakódott hájréteget pedig hosszú bőrkabáttal próbálja palástolni, kevés sikerrel).
A film fő helyszíne egy kórház, ahol néhány túlélő próbálja elbarikádozni magát a zombi-vámpír hordák elől, s ezen csoport segítségére siet Seagal, akinek túl sok ideje nincs a civilek kimenekítésére, ugyanis a hadsereg rakétatámadással igyekszik minél hamarabb “sterilizálni” a kórház területét s annak környékét.

Az “Against the Dark” igazi sztárparádé (höhö), ugyanis Seagal mellett olyan sztárok sorakoznak föl az arcmimika királya mögött, mint Linden Ashby (ő játszotta Johnny Cage karakterét a Mortal Kombat mozifilmben), vagy Keith David (őt szopta le Jennifer Connelly a Requiem for a Dream-ben, amiért én speciel őt jobban irigylem, mint Danny Boyle-t az Oscar díj miatt). Seagal természetesen azonnal DVD-n startoló filmje a látványos stílusváltás miatt mindenképp érdekességnek számít, de ha ettől eltekintünk, az “Against the Dark” mint akciófilm, mint horror sajnos totál nézhetetlen. A film nagyobbik részét rém unalmas és gyakran értelmetlen dialógusok teszik ki, ám a kardozós és lövöldözős jelenetek sem zökkentik ki túlságosan a nézőt az álmosságból.
“Nem azért vagyunk itt, hogy eldöntsük: ki jó és ki rossz. Azért vagyunk itt hogy eldöntsük: ki marad életben és ki hal meg”. – Seagal ezen, és ehhez hasonló kaliberű beszólásai miatt kap a film két pontot.

értékelés: 2/10

Blizz