A perverz filmiparos, vagy sokoldalú művész – nem is tudom melyik a leginkább megfelelő jelző -, Joe D’Amato 1980-ban megcsinálta az Anthropophagous című legendás(an durva) horrorját, ami az elmúlt 20 évben a kult jelzőt is kiérdemelte, de ami a lényeg, hogy szép nyereséget termelt a kasszáknál anno. Így a pornó Fellinije, Joe bácsi cirka egy év múlva feltámasztotta az első rész végén saját belsőségeinek felfalásával elhalálozó gyilkos kannibált, Nikos Stenopolist.
Yeah, it’s exploitation, baby! A gyilkost alakító Geoge Eastmannek ezúttal – sajnos – nem rohad az arca, szal’ a zombi-feeling elveszett, helyette hagyományos szabályokra épülő slasher a téma, persze mindez olasz módra: jókora mészárszékkel.

In medias res, a film eleje: Eastman fut. Közben valami béna középkorú pap kergeti, de veszettül, persze nem éri utol. Nikosnak megint nincs szerencséje: egy kerítés felnyársalja, minek hatására saját beleivel a kezében “kopogtat” egy ház ajtaján. Jótét lélek lakók kórházba küldik, ahol – mint az később kiderül – a vatikán által kitenyésztett, szinte halhatatlan, de nyélőrült szuperember pillanatok alatt felépül, majd egy hatalmas orvosi fúró segítségével (a Gates of Hell köszön vissza) megöli ápolónőjét és lelép. Innentől kezdve ámokfut a városban, végül egyetlen családot kezd terrorizálni. A film fénypontja az ágyhoz kötött gerincbeteg lány, és a körző által megvakított szörny párharca.

Az Absurd az olasz horror minden védjegyét magán viseli: kőkemény effektek, béna színészek, csapongó cselekmény, bár D’Amato rendezési stílusa azért elég karakteres, hogy az apróbb hibákat elfedje. Azonban a kiváló Anthropophagoussal ellentétben ennek a filmnek egy hatalmas hibája van: a hangulat. Nagyon zavaró, hogy egy tipikus mediterrán kisvárost amerikai településnek próbálnak feltüntetni, ami olyan szánalmas külsőségekben nyilvánul meg, mint amerikai foci nézés a tévében, néger nyomozó, satöbbi. A zenei téma viszont príma. A splatter jelenetek nem hagynak kívánnivalót maguk után: lassú, szadista halálok sok zoommal. Kedvenc a lapfűrészes fejkettévágás.
Pozitívum még Eastman, aki szokásos elszántságával formálja meg a pszichopatát.
Nem rossz film az Absurd, D’Amato és eurohorror rajongóknak kifejezetten ajánlanám, de az elsőnek nem ér a nyomába.

értékelés: 7/10

BMÁ