Érdekes, hogy míg sokan a Resident Evil-ben reménykedtünk hosszú hónapokon keresztül (ami mellesleg csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket), addig jött egy másik “zombifilm” egy olyan rendezőtől, akitől egészen más típusú filmet vártunk volna. De ilyen jött… jött, látott és győzött. Danny Boyle (Sekély sírhant, Trainspotting) legújabb gyöngyszeme röviden és leegyszerűsítve azt a témát dolgozza fel, hogy mi lenne, ha Anglia lakosságát szinte teljes egészében kipusztítaná egy halálos vírus. A főhős, Jim 28 napi kóma után tér magához egy kórházban, és nem igazán érti, hogy mi a fene történik vele. Sokáig bolyong teljesen egyedül London kihalt terein és utcáin, anélkül, hogy egy lélekkel is találkozna. Csupán néhány, a járványról és az evakuálásról szóló újságcikk árulkodik arról, ami történt. Nem sokkal később megjelennek a fertőzés áldozatai és túlélői is, akik segítenek Jimnek abban, hogy teljesen összeálljon a kép.

A film sztorijának első fele Londonban játszódik, ahol hőseink először egymásra találnak (négyen lesznek, legalábbis eleinte), majd egymást segítve próbálják túlélni a fertőzöttek támadásait. Egy nap véletlenül fognak egy rádióadást, amely egy, Manchester közelében állomásozó hadseregről szól, akik állítólag megtalálták a járvány “ellenszerét”. Hőseink útra kelnek egy jobb, biztonságosabb élet reményében, és kalandos utazásuk végén meg is találják a katonákat. A bázison azonban hamar azt kívánják, bárcsak ne jöttek volna ide, úgyhogy a film második felében barátainknak már nem csak a zombik, hanem egy őrült parancsnok és kegyetlen katonái elől is menekülniük kell.

A 28 nappal később egy óriási film. Nincsenek benne sztárok és hatalmas hollywood-i trükkarzenál, de a film üt. A valós és a legtöbbek által legalább látásból ismert helyszínek, a hitelesen játszó színészek, a zseniális rendezői munka és egy lehetséges jövőt hihetően ábrázoló történet közös eredménye ez a sokkoló film, ami már inkább dráma mint horror. E film és más horrorok között a párhuzam nyílvánvaló (halálos vírus, zombik, fogyatkozó túlélők), de ezek a párhuzamok csupán a felszínen léteznek. Ha mélyebbre tekintünk, a 28 nappal később valójában teljesen eredeti alkotás, nem hasonlít más zombifilmekre. Már csak azért sem, mert ezúttal “zombik” alatt dühkórral fertőzött, őrjöngő vadállatokat kell elképzelni, akik ráadásul ugyanolyan gyorsak, mint egészséges embertársaik. A nevetséges, de esetenként szórakoztató, végtagjaikat rendre elhagyó, erősen rothadó, lassan totyogó hullákat ezúttal el kell felejteni. Danny Boyle zombijai valóságosabbak és éppen ezért tényleg ijesztőek. És ha arra a kérdésre kéne válaszolni, hogy “Resident Evil” vagy “28 nappal később”, akkor azt felelném, hogy a két film alapjaiban más. A Resident Evil (nem vagyok hajlandó a magyar fordítást használni, ilyen mélyre nem süllyedhetek) egy látványosabb, szórakoztató popkornmozi, ami után röhögcsélve jön ki az ember a moziból, mert az egész annyira hihetetlen, sőt, helyenként kifejezetten bugyuta… A 28 nappal később épp az ellenkezője: hihető és vérprofi. A 2003-as év egyik legnagyobb filmje. Ne hagyd ki.

(és ha érdekelnek az extrák, alternatív jelenetek, az angol kiadást szerezd be, mert a nálunk kapható dvd változat szégyenletesen fapados, sajnos…)

értékelés: 10/10

Blizz