Bevallom, valamiféle igen erős perverz vonzalom van bennem a délen játszódó filmek iránt, ahol alig férnek el a képernyőn a suttyó paraszt redneck-ek. Megható, amikor a cimborák vannak a középpontban! 🙂 Ezen kívül egy szintén erős, és szintén perverz (ez talán már valóban az) vonzalom is van ártatlan lelkemben Herschell Gordon Lewis mester, a belezős – vérfürdős – nőket gyalázatos módon megkínzós filmek megalapítójának életműve irányában. ő készített 1964-ben egy 2000 Maniacs címre kárhoztatott romantikus családi drámát, ami igen kedves szívemnek. Pedig ez a film nem túl jellemző Lewis-ra, hiszen itt a több tucat nagymellű, csinos csajszi mellett néhány fickó is megkapja a magáét. 🙂 Nos a lényeg, hogy én nagyon szeretem ezt a filmet, paraszt „southern” íz, fekete humor, primitív történet és dialógusok, ócska színészek, valamint gore minden mennyiségben (főleg ahhoz viszonyítva, hogy 42 (!!!!) éves filmről van szó). Így mikor meghallottam, hogy készül a folytatás, minden követ megmozgattam annak érdekében, hogy az elsők között legyek, akik megcsodálják. Több hónapon át kutattam utána, és mikor már kezdtem azt hinni, hogy egy fantom filmről van szó ami nem is létezik, végre sikerrel jártam. Remegő kézzel – sok déli akcentusra, köpködésre, tuflák viccekre, vértengerre, és több tonnányi bélre várva – nyomtam meg a ‘play’ gombot. Már a stáblista ötletessége, hangulata, és a filmben elsőként egy rövid cameo-ban feltűnő Peter Stormare (akit én nagyon kedvelek) meggyőztek arról, hogy ez szerencsére nem egy olyan igénytelen, összehányt, értékelhetetlen, unalmas szutyok lesz, mint pl. a Day Of The Dead 2., hanem majdnem olyan tökéletes folytatás, mint a Scanners 4., ha végre elkészül. 🙂

Ezt most nem fogom nagyon részletezni, mert ugyan szerintem a film alaptörténete nagyon jó (bár igaz, hogy 64 óta nem sikerült sok mindent hozzátenni, így én inkább remake-nek mondanám, mint folytatásnak), de olyan egyszerű, mint a franciakrémes. Adott 3 suhanc, akik épp kihúzzák a gyufát a professzoruknál, egy az amerikai polgárháborúról szóló előadáson. Így kapnak egy komoly figyelmeztetést, hogy ha a szünet végére nem hoznak össze 3 új, és felülmúlhatatlanul tökéletes házidolgozatot a polgárháborúról, akkor repülnek az egyetemről. A srácokat ez a dolog úgy megrázza, mint pattanásos tinilányokat a Take That feloszlása, bár nem annyira a diploma megszerzése, mint a cicik, a pia, és egyéb finomságok miatt szeretnének maradni minden áron továbbra is felhőtlen életű nebulók. Elindulnak hát adatgyűjtő kirándulásukra a kietlen dél felé. Egy benzinkútnál összetalálkoznak egy másik társasággal, amit két gigantikus bombázó, valamit egy olyan fickó alkot, aki túl sokat kutathatott a csajok retiküljében, mert több rajta a smink, mint Kiszel Tündén szilveszterkor. Megtudjuk, hogy hőseink nemcsak rettenet nagy humorgömbök, de igazi Casanovák is, így megbeszélnek egy találkozót a csajokkal a tengerparton, de végül eltévednek. Egy Pleasant Valley nevű porfékben lyukadnak ki, ami a várostábla szerint 2001 lakossal büszkélkedhet, ám úgy tűnik, valójában egyel sem, mivel tök kihalt az egész. Ekkor egyszer csak előugrik egy nagy csomó hülyén öltözött déli paraszt a városka polgármesterével az élen (Robert Englund nagyon jól hozza a figurát), muzsikálgatnak, redneck táncot járnak, kacarásznak, vagyis feltűnően élvezik az életet. Ennek az okát is megtudjuk hamarosan, épp a város évfordulós fesztiváljára készülnek. A polgármester megpróbálja meggyőzni a srácokat, hogy maradjanak itt a bulira, mert ennél nagyobb party nincs az univerzumban. Végül hőseink úgy döntenek, hogy maradnak, ám nem a polgármesteré az érdem, hanem a benzinkútnál megismert istennőké, és sistergő haverjuké, akik szintén eltévedtek, valamint a helyi, gigantikus csöcs-monstrumokkal rendelkező tejeslányoké. Ezek után még betoppan egy feka motoros, és igen szexis kínai csaja (Bár ha nem mondják, hogy az én nem jövök rá. Gong Li biztos nem ért rá, más kínai színésznő meg nincs.), akiknek már kevésbé örül a polgármester származásuk miatt, de ha már a többieket meghívta, velük sem kivételezhet. Ilyen a déli vendégszeretet! Na jó nem egészen, mert hamarosan kiderül, hogy a városka fesztiválja arról szól, hogy az idetévedt (pontosabban egy kis turpissággal idecsalogatott) idegeneket a legváltozatosabb, és legbrutálisabb módon atomjaira cincálják a lakók, hogy elégtételt vegyenek a polgárháborúban a jenkik által okozott sérelmekért. Van itt minden ami egy ilyen mélyenszántó lélektani bosszú-drámából nem hiányozhat. Lovak által 5 részre szakított lotyó (mondjuk a lábát én is elfogadnám, az nem gyenge darab 🙂 ), dugás-imitálás közben sósavval megitatott, ezáltal beleit kifolyató pancser, fémfogakkal felzabált kuki, haranggal szétzúzott (ál)kínai, présházban kilapított afroamerikai, 2 méteres dárdával ánuszon át felnyársalt dzsordzsmájköl (Most látom csak mennyire inkorrekt ez a film politikailag! Felháborító! Le is vonok 2 pontot az értékelésből. Vagy inkább hozzá adok négyet! 🙂 ), ilyesmik. A végső csavart nem árulom el, de olyan kiszámítható, és annyira felidézi a 60as évek B múvi hagyományait, hogy majdnem sírtam a gyönyörtől.

őszintén megmondom, abszolút nem tudtam mit várjak a filmtől. Az, hogy a 2002-es Blood Feast 2. szerintem minden idők legjobb H.G. Lewis filmje lett, több mint jó jelnek számított. Plusz az első rész a kedvencem Lewis általam látott régi filmjei közül (egyébként neki is ez a szíve csücske). Viszont amikor megtudtam, hogy nem ő rendezi, hanem Tim Sullivan, akinek a legfontosabb munkája eddig a stíluson belül (de úgy egyébként is) az volt, hogy az 1983-as ZS kategóriás The Deadly Spawn című film forgatókönyvéhez írt bónusz párbeszédeket, hát egy kicsit kétségbe estem. Aztán a már említett stáblista böngészése közben kezdtem bizakodni, hiszen a legendás színészek (Robert Englund, és Lyn Shaye – számtalan B film veterán mellékszereplőnője) mellett feltűnt pl. Scott Spiegel (az Evil Dead II írója, és az Intruder rendezője), valamint Eli Roth (a szerintem jó Cabin Fever, és a gyenge Hostel alkotója) neve producerként, és ha ők nem is a stílus legnagyobbjai, az biztos, hogy megszállott rajongói (egyébként mindketten szerepelnek is egy-egy vicces mellékszerepben). A végeredmény viszont minden elvárásomat felülmúlta. A film nem csak egy tökéletes tiszteletadás a 60-as, 70-es évek trash filmjei előtt, hanem egyben egy igen szórakoztató, és ötletes kifigurázása a mai szutyok tini-horroroknak is. Sullivannek sikerült, ami a mesternek soha – bár biztos vagyok benne, hogy neki ez nem is volt célkitűzése – mégpedig az, hogy a film az összes mocskos gore, a paraszt humor és minden olyan dolog ellenére ami a B filmek alapja, hihetetlenül igényesen elkészítettnek, és jól összerakottnak hat. Ez általában kárára válik az ilyen stílusú filmeknek, de itt olyan jól eltalálták a szar és a jó arányát, hogy a végeredmény ugyanolyan szórakoztató lett, mint mondjuk a Blood Feast 2. Van benne egy csomó nagy cici, jó sok mókás, és néhány baromi szemét gore jelenet. Nekem ennyi elég a boldogsághoz, ha meg nektek nem, akkor nézzetek inkább Kockásfülű Nyulat, és látogassátok a libero.hu-t a Harvester helyett! 🙂 Ajánlom mindenkinek, nem is egyszeri megnézésre! THE SOUTH’S GONNA RISE AGAIN!!! 🙂

értékelés: 10/10

GORE Bachov