Kaptam egy ajánlást, hogy ez a film érdeklődésre tarhat számot, bármennyire nem zsánerem a zombifilm. Névről nem ugrott be, melyik ez, de a plakát alapján már igen, annak idején láttam, hogy jön a mozikba. Hiszen muszáj volt valamiért ezt a mozikba vinni. Én azért előbb képzelem el ezt egy tékában. Nem, mintha sokat el akarnék árulni a véleményemről már az elején.

Shaunt kidobja a barátnője, mivel egy ökör. Liz pedig egész jó csaj és türelmes is (hogy jöttek akkor össze?). Ed, Shaun gyerekkori barátja pedig vigasztalja a srácot, hogy attól még együtt ihatnak, hiába verdesik a 30-at mindketten. Tehát két baromról van szó, és ezeket kell megszeretnünk a sztori alatt, hiszen a lakásuktól két saroknyira levő kisboltban Shaun (erezzük a korrelációt a főszereplő keresztneve, és a film címe közt, ugye) azt olvassa az ott kapható napilapban, hogy fura influenzajárvány terjed. No, seperc alatt elszaporodnak a járkáló influenzások a városban, ez a két szerethető barom persze nem kap harapást, és képességeinek megfelelően egyeztetik óráikat, mit tegyenek (igen, tegye fel a kezét, ki hol lakik). Arra jutnak, hogy elmennek Shaun anyjáért és Lizért, mert még mindig szereti, majd bevetik magukat a kedvenc pubjukba, hogy Ednek is igaza legyen, és kivárják a végét. Liz két bérlőtársa is velük megy, így hatan aztán véletlenül összetalálkoznak egy másik hatos csoporttal, amely meglepő hasonlóságot mutat, csak a cél más. Elköszönnek egymástól, és mennek dolgukra (igen, ezen jót derültem). Nagy nehezen, konfliktusok közepette (pár hullát fejbe kell verni, fel kell döfni valahova) bejutnak a pubba, de ott se hagyják őket nyugton, amibe hatukból kényszerűen elhullanak páran, persze a sztori szempontjából központi státusztól távolabb esők előbb. A végén Shaun és a már újra barátnője, Liz kimegy a pubból a pincén át, hogy futásnak eredjen, de meglepi őket egy felmentő sereg, mivel az útközben látott hatos csoport volt olyan életrevaló, hogy meginvitálta a militari forszot e probléma gyorsabb leküzdésére.

Egy horror-vígjátékkal volt dolgom, azt hiszem, erős túlzás volna paródiának nevezni ezt a mozicskát, node vígjátékból is gyakran csapott át drámába, ami már nehezen megbocsájtható az én kritikus hozzáállásom tekintetében. Jól előadva ez egy max 1 órás mozi, de ki kellett húzni másfél órásra, ezért beleraktak némi csöpögést – lerontva ezzel az egyébként is közepesnél alig nagyobb elégedettségemet. Shaun anyját nagyon, de nagyon meg kellett siratni, pedig nem 74-es vagy 84-es a film, hanem 20-30 évvel későbbi – nagyjából akkor voltak topon az efféle kesergések a filmekben, no és a vázolt párkapcsolati probléma sem olyan, amibe aztán sírásig belehal a néző, tehát azt se kellett volna annyira nyújtani.
A gore-elemek szerintem jók lettek. David, az okoska karakter szétmarcangolása igen látványos, a kulcsszereplők sebei is erősek. A hullák viszont nem túl kidolgozottak. Félelemről szó nincsen. Oké, vígjáték, de egy kicsit hadd szarjak már be. Egyet viszont hozzátennék: betalált az a jelenet, mikor bakelitlemezeket vagdostak két „olyan”-hoz. Remek ötlet zenék jellemzésére. A Blue Monday-t én is sajnálnám, a Batman soundtrack viszont mehet…
Working Title-produkcióról van szó, akik a Négy Esküvőt is összehozták, tehát nem lepődtem meg a visszafogott, kellemes humoron, amik jól lettek megírva a helyzetekre, csakhogy inkább egy állófogadás hangulata jött le nekem, mint ezeket valós párbeszédekként fogadjam el, azaz túlságosan is a nézőknek, a hallgatóságnak szólt, és ha netán életben beszél így valaki, rászólunk, figyi ne szerepejjé lécci köszi.

Az apró poénokért viszont dicséret jár, hogy a hullák mindig hozzáérnek az ablakokhoz, hogy a hajléktalan kéregető tökmindegy él vagy halott, és a film végén egy halom igen jó poén (a tv-csatornák műsoraiban, hogy segítsek) elsütéséért.
A zene. Filmzene az jó. Betétdalok nem. Queen – Don’t Stop Me Now és erre egy teátrális jelenet. Még ebből a filmből is kilóg rossz értelemben.
A történet lezárása valószínűleg az egyik első plot volt, ami az írók fejébe ötlött, hiszen ráborítja a képzeletbeli asztalt a fatökű főszereplőre, majd le is zárja a sztorit kellő humorral. Elégedetten állhatnék ezután fel a székből, ha nem fáradtam volna le a film felétől odáig.
Egyszer azért érdemes megnézni.

értékelés: 6/10

vesebeteg