Megvallom, nem igazán kedvelem a modern kori (cyber) vívmányok témájában kreált ijesztgetéseket. Lásd: “úristen, átjön az a rohadt szörny a tűzfalon, jaj most mi lesz velünk, bútoljunk?!” Szóval ilyen internetes, vírusos, kiber-riogatásokat nem csípem; gyatra Feardotcom után meg főleg. És ha már témánál vagyunk, elmondanám, hogy mindnyájunk nagy kedvencét, a Kört sem szeretem. Ezért aztán ennek a movie-nak sem indultam neki valami hű-de-nagy reményekkel. Aztán a végére rendkívül kellemeset csalódtam…

Prológusként annyit látunk, hogy egy fiatal csóka (Joshnak hívják, mint később kiderül) őrülten rohan a könyvtárba, hogy találkozzon valami fonetikusan Zigler nevű arccal, de akármerre megy, vibráló szellemalakokat vagy miket vél látni. Aztán – hogy már az elején megijedjünk – valami undok monster féleség támad rá a könyvtárban, és ennyi.

Fősulis vagy egyetemi környezetben vagyunk (mindenki döntse el ki-ki maga), négy sulis baráttal a központban. Ki gondolná, hogy ezek fognak egyenként elhullani?! Na, mindegy – az ötödik, az a fent említet Josh, aki eltűnt. Nem jelentkezik, szarik a világra, ezért csaja tökre odavan, és felmegy hozzá. Alig váltanak két mondatot, mire a sráca minden külön értesítés nélkül felakasztja magát egy kábellel. Aztán ahogy ők négyen csetelnek – de persze az egyetem körein belül mindenki agyatlan netfüggő! – egyszerre Josh is bekapcsolódik a beszélgetésbe, és mindenki frászt kap. Valami idegen muksó (Dexter, de ennek most nincs spéci laboratóriuma 🙂 közben kiveszi a halott barátja lakását. Kiderül, nem ő szórakozott a géppel, viszont kutakodásai közben ráakad, hogy ez az eddig szeplőtelen Josh valami perverz játékban vett részt, ami a halál és öngyilkosság címszókat magában foglalva nem is tűnik annyira játéknak…

Nem rizsázok tovább: ahogy lenni szokott, egyre többet és többen lépnek kapcsolatba ezzel a jelenséggel, egy bizonyos „Do you want meet a ghost?” nevű feliratra kattintva. Legelsőként egyik barátjuk (Stone) lát valami szellemlény-szerűséget, aztán elkezd feketedni, pedig frankón afro csávó, majd nemsokára beleolvad a falba; egy másik csaj meg például hamuvá oszlik a nappaliban. Kitör a nagybetűs Frász; szól a riporter a tévében, hogy ne netezzen senki; tűnnek el az emberek, valamint jelentősen megnő az egy területre jutó öngyilkosok rátája. Káosz honol mindenhol; az egész város hirtelen kihalttá válik – no villany, szemét az utakon, roncsautók stb. (Pár ördögszekeret azért tehettek volna ide-oda.) A főszereplő csaj (Matty) meg a laboratórium nélküli Dexter gyerek elhúznak megkeresni a Zigler nevű tagot, aki állítólag minden baj okozója. Meg is találják be-vörös-ragasztózott kéglijében kucorogva, majdnem teljesen készen. Azt az utasítást kapják, hogy egyedül csak úgy vethetnek véget ennek a „szellemjárásnak”, ha a szerveren megszakítják a kapcsolatot, mert akkor nem tudnak a lényeg bejönni. Fogják Josh véletlenül megtalált vírusát, odamennek, persze mindenhol sok a gonosz földöntúli lény (szellem és a zombi közötti mutáns fajzatoknak tűnnek leginkább), de ők ügyesek. Nem lövöm le a végső poént, szerencsére nem egy átlagos, blockbuster befejezéssel van dolgunk, és pont ezért érdemes megnézni…

Mikor belekezdtem, teljesen reménytelen esetnek tűnt. Ahogy aztán egyre jobban haladt a film, és peregtek az események, kezdett kikristályosodni, hogy itt nem egyszerű, mondjuk Sikoly-féle tini-gyakás folyik amolyan modern, cyber-fűszerezéssel. Ahogy még egyszer megnéztem, kiderült, hogy ez is csak egy régi japcsi horror, pontosabban a remake-je; társ-forgatókönyvíróként pedig Wes Craven bácsi neve tűnhet fel…

Ugyan nem láttam a Fehér Zajt-t, csak hallottam róla, de itt is valami hasonló folyik – egy kísérletezgetés közben rátalálnak egy földöntúli tartományra, és hozza rájuk a szart. Igazából nem tudjuk meg, micsodák is ezek az izék – tippelni azért lehet. A film hangulatában kezdetben az átlagos egyetemi atmoszféra dukál, aztán jönnek a monsterek, és a cyber-zanza rendesen bejátszik. Vége felé, főleg az utolsó negyedénél Stephen King Végítélet-hangulata ugrik be, a nagybetűs Dead End, de szinte akármelyik utópisztikus realitás-filmet említhetném példaként az egyre csak reménytelenedő helyzetre…

értékelés: 8/10

eyescream