Ha valakit, akkor Fulci-t felesleges bemutatnom nektek. Mindenki ismeri, kedveli, és szereti az öreg mestert. Sajnos munkásága elég szerteágazó és a legtöbben csupán az igazi sikerfilmjei (Zombie, The Beyond, Gates of Hell) alapján ismerik, és kevesen veszik a fáradtságot arra, hogy utána nézzenek az öreg régebbi alkotásainak. Pedig higgyétek el, érdemes. Fulci ugyanis legnagyobb filmjeit a 60-as 70-es években alkotta meg a Giallo műfajában, sőt talán az egyik legjobb Giallo-t (szerintem, bár nem vagyok nagy szakértő a témában) a Lizard in a Woman’s Skin-t is neki köszönhetjük. Tanulatlan kollégák fejében felmerül a kérdés mi is az a Giallo, ami persze nem baj, hiszen sokan nem tudják. A Giallo nemes egyszerűséggel fogalmazva tésztaföldi (olasz) thriller. Magyarán olyan mintha fognánk a klasszikus thriller-t és felturbóznánk egy kicsit. Véresebbek a gyilkosságok, az egész filmet mind a színészek, mind a helyszínek tekintetében egyfajta európai olasz temperamentum hatja át mindezek mellett. Bár a megfogalmazás ilyen szinten nem teljesen korrekt, hiszen maga a thriller leginkább a Giallo-ból korcsosult ki. Maga a műfaj megalapítása leginkább Mario Bava (Lamberto Bava apukája) nevéhez fűződik, aki a 60-as években, egész pontosan 1963-ban a The Girl Who Knew Too Much (a.k.a. The Evil Eye) című filmjével tette le a műfaj alapjait. Tucatnyi jobb, rosszabb rendező kanyarodott a Giallo felé, és próbálta megcsillogtatni kreativitását és tehetségét. Fulci mindenképpen a legjobbak közül való, ez kétségtelen.

A film főszereplője Carol, aki kissé sznob középosztálybeli életet él apja az ismert politikusnak köszönhetően. Csendes, nyugodt élet, pénz van szarásig, egy kedves mosolygós hű férj, egyszóval minden az igazi idilli élet látszatát kelti. Mert mindez csupán nem több mint látszat. Carol-t ugyanis perverz szexuális víziók gyötrik, melyek fókuszában a kissé degenerált hippi szomszédja, a bombázó Julia áll. Mivel Carol, mint már említettem a pénzes kultúrsznob miliőben nőtt fel, az első dolog, ami megoldásként megszületik a fejében, hogy pszihiáterhez fordul problémáival. El is járkál rendszeresen a pszihómókushoz, aki hamar rájön, hogy perverz vágyálmai a középosztálybeli skatulyából való kitörést hivatottak táplálni. De hát úgy tűnik a szexuális perverzió is olyan, mint a heroin, ha egyszer rászokik az ember, nem tud leállni vele, sőt egyre több kell neki. Nincs ezzel másképpen Carol sem, csupán nála ez a többlet immár a perverz fantáziákon túl már a gyilkosságról is szól. Magyarán szólva szegény jány azt álmodja, hogy jól lemészárolja kedves füvezős, lsd-zős, gerberás farmergatyát hordó hippi szomszédnőjét. A szar csak akkor fagy bele igazán Carol-ba, amikor kiderül, hogy valaki valóban kifilézte a szomszéd nőt, méghozzá, pontosan úgy ahogyan ő azt megálmodta. A rendőrség tehát nyomozásba kezd. A gyilkos kilétét a néző számára is homály fedi. A szexuális túlfűtöttségből vágóhíddá változó álmai Carol felé terelik a gyanút, ám a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen a történet többi szereplőjének is lenne indítéka arra, hogy Carol nénire húzza rá a vizes lepedőt. Így hát Carol a fakabátokkal párhuzamosan megpróbál fényt deríteni az igazságra, amely olyan groteszkre és váratlanra sikeredett, hogy beszartok!

Minden kétséget kizáróan ez Fulci legjobb filmje, és amikor azt írtam legjobb, nem volt véletlen. Fulcit illetően jómagam is elég sokáig leragadtam a sikeres klasszikusai bűvkörében, amelyből egy csapásra kirángatott a Lizard in a Woman’s Skin. Félreértés ne essék, még mindig imádom Fulci gore gyöngyszemeit, de hát azért a minőségbeli kontraszt érzékelhető. A Lizard-ban szinte minden tökéletes! Fantasztikusan megírt forgatókönyv (amit szintén Fulci írt), remek rendezés, olyan technikai megoldásokkal, amelyekkel Fulci minden kétséget kizáróan meghaladta saját korát (gondolok itt osztott képernyős felvételekre). De a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor színészek teljesítményére gondoltam vissza a film után. A pazar színészi játéktól teljesen ledöbbentem. Egy szó, mint száz, aki egy tökéletes filmet akar látni, vagy meg szeretne megismerkedni a Giallo műfajával, azonnal szerezze be, és tátott szájjal csodálja az öreg tehetségét. Nem kell splatterfilmbe illő brutális vérengzést várni a filmtől, csupán egy tökéletesen megkoreografált mesteri gyilkosságot (bár a filmben emellett is van pár korrekt jelenet, amely miatt Carlo Rambaldi maszkmesternek és az öregnek rendszeresen bírósági tárgyalásokra kellet mászkálnia, hogy bizonygassák az adott jelenetek műviségét). A nőket mészárló pszihopata figurája már ekkor sem ált távol Fulci gondolataitól, amely vélhetően (csak úgy, mint Argento-nál) az öreg mester nőellenes gondolataiban gyökeredzik. Hiába na, nem lehet mindenki egy Don Józsi. Fulci ha szívtipróként nem is, de filmrendezőként egy mesterművet alkotott a Liazrd in a Woman’ Skin tekercsein. Ha nem hiszitek, járjatok utána.

(u.i: óvakodjatok a Shriek Show féle dupla lemezes kiadvány 1-es lemezétől, ami a remasterelt angol nyelvű változatát tartalmazza, az ugyanis erősen vágott. Inkább a 2-es lemezen található eredeti nyelvű verziót nézzétek, ami igaz nincs feljavítva és valamivel rosszabb a képe, viszont teljesen VÁGATLAN!)

 

értékelés: 10/10

Berzerker