Szinte majdnem minden (ismert) színészről megállapítható, hogy az illető mikor élte virágkorát, avagy mikor állt pályája csúcsán. David Hasselhoff folyamatosan virágkorát éli, hol a kamerák előtt, hol a detoxikálóban, munkája a film- és zeneiparon belül külön-külön is felbecsülhetetlen értékű… pedig még nem is halt meg a manus, noha a mája már igencsak gyengélkedhet. Nyilván még a felszínes hoffosok is tisztában vannak azzal, hogy a Knight Rider és a Baywatch mellett Hoff számos tévé és mozi(?)filmben bizonyította tehetségét, a horror műfajon belül ugyanúgy, mint akciófilmben avagy musicalben. Talán nem túlzás a következő megállapítás: amennyiben Steven Spielberget tekintjük a hollywood-i filmrendezők királyának, Hasselhoffot nyugodtan tekinthetjük a hollywood-i színjátszás királynőjének.
De elég a dícsérő szavakból! Megpróbálok tárgyilagos maradni ismertetőm hátralévő (nagyobbik) részében, amely a Véres leszámolás (eredetileg: The Final Alliance) című C-kategóriás akciófilmet igyekszik bemutatni. Itt aztán minden van, ami egy kasszasikerhez kellhet: mindenre elszánt kábszer- és fegyverkereskedők, gonosz és kegyetlen motoros bandák, sok-sok robbanás és egy hosszúhajú, szakállas (!) Hoff, aki még a főhősnőt is megdugja. + van egy pumája is, de azt nem dugja meg.

A film elején a dühös, mindenre elszánt Hoff visszatér szülővárosába, egész pontosan egy kis erdő széli házikóba, ahol (mint azt később megtudjuk) hősünk gondtalan gyermekéveit töltötte. Mára a házikó üresen áll; a bútorok nagyrészét elvitték (vagy összetörték), a falakat festékszórókkal fújták le, az egykoron gyerekszobaként funkcionált (azóta teljesen leamortizált) helység falán pedig olyan szörnyűségek olvashatóak, mint “Sex + Drugs”, “Rock + Roll” vagy “Alice Cooper”. Innentől kezdve mindenki számára világossá válik, hogy itt valami nagyon csúnya dolog történhetett, amit gonosz Alice Cooper rajongók követtek el még évekkel ezelőtt. Hoffnak túl sok ideje nincs a nosztalgiázásra, ugyanis egy bicskával felfegyverkezett, Metallica pólós gazember tör az életére, Hoff azonban eltöri a gonosz rocker kezét és jól picsánrúgja, mire az inkább távozik.
Ezek után hősünk kirakja szőrös mellkasát, majd bemegy a városba, ahol összeismerkedik a helyi lelkésszel (vált vele körülbelül négy szót), és egy harcias nőszeméllyel, aki először le akarja lőni Hoffot, de aztán később úgy dönt, hogy inkább dug vele. Hogy ezek a nők milyen szeszélyesek! Na de ne szaladjunk ennyire előre… ott tartunk, hogy Hoff megismerkedik ezzel a két emberrel, majd mikor már épp húzná a csíkot vissza a házikójába, ismét feltűnik a gonosz Metallica rajongó, méghozzá erősítéssel: egy kiöregedett, seggdugasz szakállas fószerrel, aki először megfenyegeti Hoffot, majd elszenved pár ütést, végül haverjával együtt odébbáll. Erre aztán a helyi motoros bűnszervezet atyja, egy Ghost becenévre hallgató fickó jól berág, és egy tucat motorossal meglátogatja Hoff-ot. Ghost szerepében egyébként a Rémálom az Elm utcában sorozat néhány epizódjából ismerős John Saxon díszeleg, akit teljesen fehérre mázoltak (a haját, a bőrét, még kontaktlencsét is kapott), hogy hitelesebben tudja a gonosz vezért adni. Itt aztán egy jó kis akciójelenet után végül is Hoff kerül előnyösebb helyzetbe azzal, hogy fegyverének csövét Ghost fejéhez tartja. A főnök tudja, hogy veszített, ugyanakkor leégni sem akar emberei előtt, hogy ekkora balfasz, így egy frappáns mondattal (“Szerencséd van… sajnos épp el kell mennem.”) megoldja a helyzetet.
A megszégyenített Ghost a helyi seriff segítségét kéri, aki – mint az kiderül – ugyanakkora szemétláda, mint fehérre mázolt barátja, ráadásul nyakig benne vannak a kábítószer- és fegyverkereskedelemben is. Azt viszont egyikőjük sem vágja, hogy ki a fene ez a hosszú hajú, szőrös mellkasú fazon, bár a seriffnek van egy olyan sejtése, hogy a fickót (idézem): “lehet, hogy az irániak küldték”. Egyébként ha jól emlékszem, nem ez az első olyan Hoff film, amiben az irániakat baszogatják… elképzelhető, hogy bizonyos érdekcsoportok David Hasselhoffot használják fel az arabellenes propagandafilmjeikhez? Hmmm… ennek talán érdemes lenne utánajárni!
De most térjünk vissza a filmhez. Kiderül ugyanis, amit már régóta lehet sejteni: sok-sok évvel ezelőtt Hoffnak az egész családját kiirtotta egy motoros banda, Hoff azonban csodával határos módon felépült fejlövéséből, és a következő néhány évben kitanult pár harci technikát… most pedig eljött, hogy leszámoljon. A főhősnő ezen sztori hallatán rögtön benedvesedik, úgyhogy végre jöhet a dugós rész is. És mivel ez a két szép fiatal így összemelegedett, evidens, hogy nemsokára elrabolják a nőt, akit Hoffnak egy hatalmas repülőgép-hangárból kell kimenekítenie, ami tömve van mindenre elszánt maffiózókkal, fegyverekkel, bombákkal és gonosz rockerekkel.

Nem teljesen világos, hogy egy olyan filmnek, amiben egy csepp vér sincs, miért kell olyan címet adni, hogy “Véres leszámolás”… lehet, hogy a névadó nem bírta megnézni a filmet? (ezen mondjuk nem lepődnék meg!) Na nem mintha ez olyan nagy baj lenne, hisz’ az egész film úgy egészében egy “nagy baj”, de az a jelenet (1 óra 8 percnél), ahol Hoff meztelen mellkassal belassítva rohan a kamera felé, az mindenért kárpótol minket! Ráadásul hősünk ezúttal romantikus oldaláról is bemutatkozik, ugyanis amikor szerelme megkérdezni tőle, hogy szereti-e, Hoff kissé idegesen vágja hozzá, hogy “Mi van???”. 🙂 Persze az is nagyon vicces, hogy az összes városi (külső) jelenet 1 db. utcában van leforgatva, a nagy “BAZAAR” feliratú tábla ugyanis mindig ott van a háttérben… úgy látszik, a filmforgatáshoz Hoffék csak egy utcát tudtak kibérelni. 🙂
Mókás kis film ez, Hoff meg egy imádnivalóan nagy balfasz, ez nyilvánvaló.

értékelés: 3/10

Blizz