Nem is tudom, létezik-e Fulci mellett még egy akkora kult figura, mint az 1970-től alkotó Joe D’Amato. 1999-ben bekövetkezett halála óta is rengeteg rajongója van, a szintén abszolút kult Necro Files című filmet pedig egyenesen az ő emlékének ajánlották a készítői. Joe papa (eredeti neve: Aristide Massaccesi) alapelvei a következők voltak: 1. egy film legyen olcsó 2. vonzzon sok nézőt, szóval legyen minél ellentmondásosabb 3. hozzon jó sok pénzt, azaz lehetőleg horror vagy pornó legyen. Ehhez megvoltak Joe megfelelő emberei is: George Eastman, aki eljátszotta neki az Antropophagus és az Absurd emberevő elmebetegjét és a Porno Holocaust rádioakítv spermájú szatírját. Aztán ott volt Laura Gemser, aki az Emanuelle sorozat (nem, ez nem a Sylvia Kristel-es kultfilm, hanem a mester saját sorozata) perverz riporternőjét alakította, aki kannibálok és perverzek orgiáinak egész sorozatát fotózta. Joe nevéhez fűződik a Antropophagus embriókitépős jelenete, a Buio Omega harapófogós körömletépkedése és emberkitömései, a hírhedt apácás-zárdás perverzkedés, a Convent of Sinners valamint egy sor pornófilm.
A ’90-es években már szinte kizárólag ez utóbbival foglalkozott, többek között a magyar Henger Évát is az öreg futtatta be és Rocco Siffredivel is számtalanszor dolgozott együtt. Nos, azért írtam ezt itt le, hogy ti, kulturára éhes olvasók kapjatok egy képet a film alkotójáról és az éráról, amelyből származik és most lássuk, miről is szól ez a majd 30 éves műremek.

Emanuelle, a dögös kreolbőrű riporternő épp egy aktfotózást ejt meg, majd szokás szerint szexuális tanácsokat osztogat. Ezután hazaindul a kocsijával, de mint kiderül abban ott lapul egy útálója, aki meg akarja ölni, mivel akt és szexfotóival Emmanuelle szerinte az erkölcstelenséget szolgálja. Hősnőnk azonban nem jön zavarba, inkább leszopja a merénylőt. Kemény, mi? Mivel Emmanuelle egy szenzációhajhász ribanc, egy ismerőse segítségével bekerül egy milliárdos háremébe, hogy álcázott fényképezőjével kattintgathasson. A biztonság kedvéért kúr egyet az egyik testőrrel, majd felfedezi a birtokot. Itt persze egy valag – akkor szemmel nézve inkább – jó nő van, persze ruha nélkül. Esti programnak a milliárdos fazon beküldi az istállóba az egyik nőt, hogy verje ki egy ló faszát, amit persze mindenki végignéz. Emmanuelle barátnőnknek ez meghozza a kedvét egy kis szaunázáshoz, ahová betéved még egy nő, akinek Em szintén megmondja a frankót szex terén és persze jól meg is nyalogatják és szeretgetik egymást. Ezután főhősnőnk meglóg a háremből egy gróffal és ellátogat annak Velencei házába, ahol először a gróf nője nyalja ki, majd a városba érkezik Emmanuelle férje is, aki rögvest meg is bassza. A gróf ezután lakomát rendez, aminek hatalmas orgia lesz a vége. Hát igen, a felszedett kilókat le kell dolgozni. A velencei kalandok után Emmanuelle hazatér, ám a férje nélkül, így kénytelen egyből magához is nyúlni. Következő állomása egy dúsgazdag perverzek lakta villa lesz, ahol persze kőkemény baszások folynak. Itt az egyik szobában furcsa pár kéjeleg, baszás közben kínzások (pl. ciciletépés), nemi erőszakot és gyilkosságok mennek egy vetítőn. Fincsi. Kedves hősnőnk ezután még leszboszi kapcsolatba keveredik a ház úrnőjével, majd hazazúz. A kocsiban a sofőrje még azért megkúrja. A bájos Emmanuelle ezután találkozik a főszerkesztőjével, aki túl rizikósnak ítéli a képeket, amik készültek és nem közli le őket. Vele csodák csodájára nem fekszik le, így a film befejezéseként azt láthatjuk, hogy hősnőnk a férjével elvonul egy szigetre buja bennszülöttek közé.

Hogy logikátlan a film felépítése? Abszolút. Talán csodálkozhattok, minek is írtam róla, hiszen ez amúgy is inkább pornó, mint horror. Azért, mert tökéletes lenyomata egy korszaknak. Amikor még sorra tiltották be az ilyen filmeket, és minden terjedő verzióból más volt kivágva. Ez volt az a korszak, amikor kialakultak a mai stílusok alapmotívumai, éppen ezért akkor még meg lehetett lepni az embereket újdonságokkal. Ma már senki nem készítene egy ilyen filmet, sőt, ha akarna sem találna hozzá szponzort és szereplőket. Minden ott van ebből a korszakból: a borzasztó angol szinkron (aki látott már olasz horrort, lásd Zombie Flesh, Nightmare City, Hell of the Living Dead, az tudja miről beszélek) a sok felesleges és időhúzó dumával, szexjelenetek végtelen sora, nagyon jól megcsinált gore effektek (hát igen, akkor még nem számítógéppel próbálták trükközni). A film gyönyörű képei és fényképezése Vincenzo Tomassi munkáját dícsérik, aki többek között a City of the Living Deaden és a Beyondon is dolgozott. Na és ott a zene. Hamisítatlan, ’70-es évekbeli szinticsapkodás, a’la Dawn of the Dead, vegyítve a szokásos pornó-aláfestő zenékkel. Ja és persze a korszakra jellemző, filmenkénti legalább 2 olyan jelenet, amit még 30 évvel később is emlegetni fognak. Ahogy a Zombie Flesh-ben a cápás jelenet, vagy az Antropophagusban az embriókitépés, itt a gyilokpornós és az animalszex képsorok mutatnak be az utókornak. Igen, az ilyen filmekre mondják, hogy abszolút kult. Kult film egy kult rendezőtől, amit csak ajánlani tudok minden filmőrültnek, akiket érdekel ez a szenzációs daraboktól hemzsegő korszak.

értékelés: 7/10

Slayer