A South Park-ot kiagyaló Trey Parker és a TROMA (az amcsi trash nagy ásza) közös gyermeke a Cannibal! – The Musical című agymenés. A film műfaját illetően nem bírtam dűlőre jutni: van benne egy kevés horror (bár azt a keveset is elbaromkodják), jó adag pihent humor, és mindez pár bájos musicalbetéttel megspékelve. Elég röhejesen hangzik, de a végeredmény rendkívül szórakoztató.

A film igaz történeten alapul: Alferd Packerről szól, ő volt az egyetlen ember akit az USA-ban kannibalizmus vádjával ítéltek el. A roppant komoly témához viszont elég komolytalanul álltak hozzá a készítők. Öt bányász (név szerint : Bell, Israel Swan, Noon, Humphrey, Miller) a meggazdagodás reményében Salt Lake City-ből Colorado-ba indul, Alferd bácsi vezetésével. A történet előtt még hadd szóljak a szereplőkről, mert mindegyik egy külön jellem. Alferd Packer együgyű lóbuzi, igazából ő meséli a sztorit a kivégzésére várva. Bell egy mormon pap, végülis ő lesz a “gonosz gyilkos” (Packer belekúr a fejébe egy hentesbárdot, kiszúrja a szemét egy bottal, lelövi, megdobálja, majd végül belevág egy csákányt mire kifekszik). Israel Swan az optimista fazon: a nagy éhezés közepette nekiáll hóembert építeni, meg ilyenek (le is lövik szegényt). Noon a kanos srác, neki mindig a farkaláson jár az esze. Humphrey egy tipikus elbaszott figura: szódásszifon szemüveg, meg van egy idétlen sapkája. Miller az aki az utolsó pillantban csatlakozik a csapathoz, ő hentes, és nem szeret énekelni 🙂 Na szóval ennek a hat tagnak a vergődését taglalja a film, Colorado-ba vezető útjuk során sok hihetetlen kalandba bonyolódnak: indiánok kapják el őket, trapperek ellopják a lovukat, és még a Küklopsszal is találkoznak (ő is egy elég elvont figura), végül aztán az egész kaland odáig fajul hogy egyikőjüket meg kell enniük. De hogy kit meg hogyan azt nem mondom el, mert ezt igazából látni kell.

Annak ellenére hogy ez egy poén-film, meg a költségvetés se lehetett túl nagy, nincs benne sok baki, ami van azon is csak röhögni lehet. A betétdalokon lepődtem talán meg a legjobban, abszolút nem gagyik, jó kis fogós számokat írt Trey Parker. Érdemes tehát ezt a kis baromságot keresni, aki mondjuk középfokon vágja az angolt, jót fog derülni rajta. Shpadoinkle! 🙂

értékelés: 10/10

Yoko Homo