Eddig nem nagyon fordult elő olyan, hogy a Harvesteren egy rajzfilmről írtam volna (mármint ha leszámítjuk Tim Burton animációs filmjeit, de hát azok meg ugyebár nem rajzfilmek). Ezesetben azonban kivételt teszek, hisz’ Draculának azért van “némi köze” a horror-műfajhoz, melynek rajongói között szép számmal találunk képregény-kedvelőket (fanatikusokat) is. A Bucó-Szetti-Tacsira ez annyira talán nem is jellemző, viszont az éj sötét lovagját, Batman-t nagyon-nagyon sokan szeretjük. Idén Christopher Nolan megmutatta, milyennek is kéne lennie egy igazi Batman filmnek, amely szerintem még Burton első nekifutását is űbereli. Most pedig egy egész estés Batman rajzfilmnek is örülhetünk, amely nem az első – és nem is a legjobb – ilyen jellegű alkotás, viszont sztorija és képi világa miatt mindenképp megér egy misét.

A híres-hírhedt Arkhami elmegyógyintézet falai között legenda terjed egy helyről, ahol temérdeknyi pénzt rejtettek el. A hely konkrétan a városi temetőben található, egészen pontosan egy kriptában – kérdés persze, mennyire megbízható egy olyan információ, amit elmeháborodottak adnak tovább egymásnak. Egy Pingvin nevű gazfickó (Batman egyik ősi ellensége a sok közül) elhatározza, hogy megszökik az intézetből, tervét pedig sikeresen végre is hajtja és a kincs felkutatására indul. Azonban nem ő az egyetlen, akinek sikerül a szökés, Joker ugyanis szintén szabadlábon van. Míg Batman Joker hajkurászásával van elfoglalva, a Pingvin talál egy “gyanús” koporsót a temető egyik kriptájában, ám az nem kincset, “csupán” egy leláncolt csontávat rejt. Pingvin szitkozódik is rendesen, egyrészt csalódottsága, másrészt balfaszoskodása miatt, mivel a koporsó fedelének lecibilása közben sikerült megvágnia ocsmány mutáns pingvin”kezét”. A csontváz a vér hatására amolyan “hellrézeresen” húst növeszt magára és egy igen csúf figuraként hozza rá a frászt Pingvinre, aki próbálna elmenekülni, a szörny viszont hipnotikus úton engedelmes szolgát csinál belőle. A szörny visszaemlékezéséből kiderül, hogy ő valójában a rettegett Dracula, aki elég sokáig aludt ahhoz, hogy rendesen megszomjazzon. A gróf első áldozata maga a temetőőr, aki egy kis vérszívás után amolyan vámpír-zombivá változik, majd gazdájával együtt szép lassan elkezdik megfertőzni Gotham City lakosságát. Batman ezt természetesen nem nézheti és nem is nézi tétlenül, ám a fertőzés terjedését nem képes megállítani, a Draculával folytatott közelharcban pedig rendre alul marad. Idővel maga Joker is bezombul (illetve vámpirizálódik), ám őt sikerül Batman-nek foglyul ejtenie, akit sötét főhősünk amolyan kísérleti patkányként használ fel az ellenanyag előállítására. A szérum idővel el is készül, csak hogy addigra Dracula egy kisebbfajta vámpír-hadsereget állít fel maga körül.

A Batman Vs. Draculát sokan kritizálták, több okból. Volt, akinél a történet bizonyult “primitívnek”, sokan pedig alapból nem kedvelik a crossover-es dolgokat. Én viszont nagyon szeretem, amikor két ismert képregényhőst és/vagy filmes figurát engednek össze, a Batman-es nyomtatott crossovereket pedig különösen csípem (Batman-Spawn, Batman Vs. Spiderman, Batman & Hulk, stb.). De ettől függetlenül is azt mondom, hogy a Batman Vs. Dracula egy teljesen korrekt módon elkészített rajzfilm, melynek a sötét képi világa ugyanúgy erősségei közé tartozik, mint a rendkívül látványos akció-jelenetei. A karakterábrázolással is (majdnem) teljesen meg voltam elégedve: Dracula szörnyként ocsmány, emberként elegáns de rideg, Vicky Vale gyönyörű, a Joker pedig veszettül gonosz és nagyon ijesztő, ráadásul van olyan erős és szívós, hogy komoly veszélyt jelentsen Batman-re. Igazából én csak Bruce Wayne külsejét tudnám picit megkritizálni, szerintem őt egy kicsit szimpatikusabbra is megrajzolhatták volna. Horror- és képregény rajongóknak erősen ajánlott darab, egyszeri megnézésre mindenképp. Ami engem illet, én már háromszor láttam. És harmadjára sem untam egy csöppet sem.

értékelés: 7/10

Blizz