Anno nálunk a Hungarovideo forgalmazásában jelent meg ez a B-kategóriás videotékás szemét, az eredetinél jóval őszintébb magyar címmel (A rejtőzködő borzalom). Olyan sztárokat vonultat fel, mint a Dallasból már jól ismert George Kennedy vagy a sorozat két részében szintén feltünő Andrew Stevens (akinek jelentősebb munkája most nem jut eszembe). Stevens egyébként producere a Harvester című 2006-os szuperprodukciónak, ezt fontosnak éreztem megemlíteni. Sajnos ezt a művet elkerülte az akkoriban divatos, és így utólag roppant szórakoztató hangalámondás, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy igényes szinkront kapott – a főszereplő hangját nem kisebb híresség adta, mint a szomszédok kockaállú erdésze, Trokán Péter! (Fura, hogy manapság a populárisabb produkciók is kifejezetten tré szinkronokat kapnak, de 15 évvel ezelőtt még az ilyen underground szennyeknek is tisztességes magyar hangot csináltak.)

A távoli jövő – az emberiség fele világméretű járványok következtében kipusztult. A Föld felszíne kopár síksággá változott, élelem és víz csak elvétve akad. A túlélők, akiknek sikerült az ellenszert még időben kifejleszteni, föld alatti bázisokba verődtek. Azok pedig, akik túlélték a kinti életet, bár a fertőzésekkel szemben immunissá váltak, bizarr mutáción estek át, úgyhogy a Föld egy igazi pöcegödörré változott. Egy nap a Mohave labor kutatói egy szabadban felnőtt, de furcsamód egészségesnek látszó nőt találnak. Az emberiség gyógyulásának reményében kockáztatnak, és leviszik a bázisba. Hamar kiderül, hogy a nő terhes – a terhesség abnormális tempóban zajlik, ezért úgy döntenek, megölik a magzatot, mielőtt az megszülethetne. A műtét nem sikerül túl jól, mivel a virgonc magzat megharapja a műtétet végző nő kezét, aztán kibújik, majd ösztönösen a szellőzőakna felé veszi az irányt (ismerős, ugye?). Felkutatására akciót szerveznek, bár a csapat látszólagos vezetője és pótapája, Hal (Kennedy) élve akarja, hátha hasznát vehetik még. Pechjükre a lény közben teljesen kifejlődött, és rendkívül veszélyes lett; a szellőzőaknákból kimászva időnkét felbukkanik itt-ott, és akivel összetalálkozik, az bizony rábaszik – ez alól persze csak a főszereplő kivétel. Gyorsan fogyatkozik a kis csapat, a lénynek meg még arra is marad ideje, hogy egyikőjüket megerőszakolja (!). A film végére mindössze ketten maradnak, s mindent egy lapra feltéve próbálják meg likvidálni a mutáns szörnyeteget.

A szituáció gondolom mindenkinek ismerős: zárt tér, szűk folyosók, kis létszámú csapat, komolyabb fegyverek hiánya valamint szellőzőaknában közlekedő randa szörny. Bizony, ez az Alien receptje. És bár az alapfelállás mindkét esetben egyszerű, Ridley Scott horrorja sokkal nagyobb volumenű film. Sőt, míg utóbbi, erejéből az azóta eltelt 2,5 évtized óta sem vesztett, addig a Terror Within-t legfeljebb a Szív Tv szúrná be késő esti műsorsávjába. Ez persze nem jelenti azt, hogy a film nézhetetlen – ellenkezőleg: ez a kis B koppintás, megfelelő hozzáállással szemlélve hangulatos alkotás, rideg és taszító atmoszférája időnként a Kocka első részére emlékeztetett (bár utóbbi később készült, maradandóbb alkotás, ezért könnyebb arra asszociálni). A minimalista, vészjósló zenei aláfestés (amit inkább neveznék csak jókor elsütött effekteknek) a kopár, sziklás külvilággal és a puritán belső terekkel együtt kellően apokaliptikus hangulatot adnak. Tovább erősíti ezt a szereplők közti bizalmatlan légkör. A “főszörny” egy gargoyle-szerű mutáns lény, aki már-már elpusztíthatatlannak tűnik (megsütik, leütik, lelövik, megrázzák – de mindez neki meg se kottyan), egyébként meg marha ronda! Bár testfelépítése emberszerű, a pofája már inkább hasonlít egy szarvasbika koponyájára, akinek a szájából ráadásul patakokban ömlik a nyál. Roppant szívderítő látvány! A cselekmény nem túl bonyolúlt és nem is túl eredeti, de a fenyegetettség végig kellőképpen érezhető. Fegyver tulajdonképpen nincsen – házilag készített lángszóróval és felturbózott sebészeti lézerrel kénytelenek szembeszállni a veszélyes fenevaddal, egyedül David-nek (Stevens) van egy frankó kis nyílpuskája, ami jól mutat a kezében, de sok hasznát végülis nem veszi. A karaktereknek mélysége nincs, de legalább könnyen megkülönböztethetők egymástól (nekem a Descent-nél ugyanez komoly problémákat okozott). A csapat vezető személyiségének a hidegfejű Hal (Kennedy) tűnik, bár később fejjel fut a falnak, miközben a “Die, you miserable ugly fuck, die!” felkiáltás hagyja el a száját. A banda egyszemélyes rambója, a stresszhelyzetre legjobban reagáló David, aki egy doboz cigiért hajlandó az életét is kockáztatni, de ha kell, férfiasságát is bármikor beveti – mert hát mégiscsak ő a tökös gyerek. A csoportnak két hölgytagja is van, egyikőjük, az érettebbnek és megfontoltabbnak látszó Linda (Terri Treas – ezek ám az ismert nevek:), aki egyben a technikai személyzet is, később meg Tarzan mellé szegődik, így kisebb titkot árulok el azzal, hogy kettőjükre hárul a mutáns likvidálásának feladata. Summa Summarum: Normális ember az ilyet azonnal “szemét”-nek aposztrofálná, ahogy én is tettem a cikkem elején, csak hogy benyaljak a közízlésnek. Az igazság viszont az, hogy ez egy kellemesen sivár, poszt-apokaliptikus sablonra épülő B-horror. Kissé nyomasztó hangulata miatt nem nevezném könnyed szórakozásnak, de nem az a kifejezett groteszk agymenés. Az alacsony költségvetés minden percét áthatja, eredeti ötlet pedig szemernyi sincs benne. Ócska alien-klón, de remek trashfilm!

értékelés: 3/10

aRelikvens