Azt hiszem a Terminator 2-t, amit James Cameron rendezett mindenki ismeri. De mielőtt azt hinnétek, hogy Cameron szarta a spanyolviaszt ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket. Ugyanis 1 évvel a mindenki által ismert Terminator folytatás előtt az egyik „legnagyobb” tésztaföldi míves mesterember (Bruno Mattei) személyében Cameront egy évvel megelőzve készítette el az eposz folytatását. Ennek mi köze az 1984-es klasszikushoz? Elárulom, hogy kurvára semmi. Bruno Mattei remekműve ugyanis egy úgy nevezett rip-off film. A rip-off filmek roppant nagy népszerűségnek örvendtek a 70-es 80-as 90-esmévekben az öreg csizma filmesei között. Ezek a filmek nem voltak mások, mint az akkoriban hatalmas sikernek örvendő főleg amerikai filmek kópiái. Minden nagy amerikai kultuszfilmnek megvan a maga olasz másolata. Így születhettek meg az olyan alkotások, mint a Humanoids (olasz Star Wars), az Antichristo (olasz Excorcist), a Contamination, a Galaxy of Terror (Alien kópiák), vagy akár Sergo Martino Hands of Steel-je, ami szintén egyfajta Terminator kópiának felel meg. Ezek között a filmek között voltak jók, mint pl az Antichristo vagy a Contamination és voltak szarok, mint jelen esetünkben a Terminator II. Mindamellet, hogy maga a film egy kalap szar, szórakoztatóipari és történelmi értéke felbecsülhetetlen!

A film egy erőműszerűségben játszódik (megmondom őszintén, már kurvára nem emlékszem rá pontosan, mert az agysejtjeim biztonsági okokból az információk egy részét törölték), ahova egy csapat katona a Tubular Corporation megbízásából azért érkezik, hogy kivizsgáljon egy balesetet. A helyszínen ugyanis egy csoport tudós valamilyen mutáns faj kikísérletezésén dolgozott. Az épületben mindenféle nyáladzó lényeg vertek tanyát (á’la Aliens), akik a népesség kiirtásával próbálkoznak. A katonák azonban szembeszállnak a szörnyekkel és megpróbálják likvidálni őket több-kevesebb sikerrel. Ám hamar kiderül, hogy az igazi ellenséget nem is annyira a trutymós szörnyek személyében kell keresni, hanem sokkal inkább a saját társaik között.

Rövidre fogtam a történet ismertetését, ugyanis úgy érzem ennyi bőven elég ahhoz, hogy lássuk magát az alapszituációt. Na de most jön a lényeg. A forgatókönyvet jegyző Claudio Fragasso (aki nem először dolgozott együtt Mattei-el) igyekezett maradandót alkotni, de mivel nem igazán sikerült neki, úgy döntött, 90%-ban leköveti az Aliens forgatókönyvét egy az egyben. Mivel ő is igazi mestere volt a szakmának ez sikerült is neki. A legfontosabb tényező a három főszereplő személye. Az elsőt Sarah-nak hívják (ugye ő Ripley), aki az épületben történő kalandozásai során megtalálja az egyetlen túlélőt egy kb 7-8 éves kislányt, akit Samatha-nak hívnak. Samatha ugyebár nem más, mint az Aliens-ből Rebeca, és ha megfigyeljük még arra is ügyelt Mr Fragasso, hogy a két főhős neve is alliteráljon. Samantha-t Sarah persze a film végén elveszíti, de előtte gondoskodik az órának látszó nyomkövető karperec ráhelyezéséről, ami alapján később megtalálja. Ez is ismerős szituáció nemdebár? Na de, hogy jön ide a Terminator? Ezt is ügyesen beleszőtték a történetbe, ugyanis az Aliens-el ellentétben a két túlélő Sarah és Samantha nem űrhajóval, hanem időgéppel távozik a múltba a gonosz Bishop-Terminator hasonmással egyetemben. A gonosz robot a cég nevében próbálja kinyírni a két túlélőt. Mindezen fordulatos forgatókönyv olyan primitíven lett filmformába öntve, hogy az már fogalom. Ostoba felvételek, megmosolyogtató speciális effektusok (az egyik jelenetben pl a főszereplő saját maga próbálja úgy kinyitni az ajtót, mintha az magától nyílna ki) és mindehhez hozzájön egy olyan zseni víziója, mint Mattei. Ezen együttes hasátok végeredménye ez a film, amit minden filmbuzinak látni kell legalább egyszer, mert amellett, hogy példaértékű még roppant szórakoztató is.

 

 

értékelés: 3/10

Berzerker